Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Történelmi vonatkozások a Kárpátalján

lomáciai lépéseket. És az olasz- és német kormány, valamint a Vatikán hathatós közbelépésének meg is lett az eredménye, amennyiben kivégzés helyett súlyos börtönbüntetés várt rájuk. * 1939 január 6.-án, a kora reggeli órákban, futó tűzként terjedt el az országban a hír, hogy cseh reguláris csapatok Oroszvég felől páncélkocsikkal és golyószóró ágyúkkal megtámadták Munkácsot. Az ágyúzás következtében a városi színház, szálloda és számos épület megsérült ugyan, de a magyar határvédő osztagok önkéntesekkel erősítve, vitézül visszaverték a támadást, sőt egy tankot és igen sok fegyvert, lőszert is zsákmányoltak. Az aljas merénylet egy békés, nyílt város ellen így nem sikerült, de a támadásnak magyar részől számos hősi halottja lett. Ezek: E c sedy F. József százados, Konc József főhadnagy, Ross József zászlós, Szarka István és Krisztin Péter önkéntesek, S c h e t tien t h a 1

1 Ferenc tűzoltó, Weisz Fülöp kifutó fiú és Csuviinka György né, egy szegény, tízgyermekes rutén aszszony, kiket óriási részvét mellett január 9.-én temettek el. A vesztét érző, eszeveszett dühében 'pusztítani vágyó cseh-ukrán banditák a következő nap Barkaszó, Ber eg daróc, N agy g

1 ejő c községeket támadták meg, de eredménytelenül. Honvédeink mindegyik ponton fölényesen verték vissza a támadást, ami a cseheket és az ukrán szics-gárdá hatása alá került Vo

losin miniszterelnököt végleg elkeserítve, a saját területükön lakó magyarok és rutének elleni erőszakosságok elkövetésére ösztönözte. A rahói internáló tábor istállószerű barakjai megteltek magyar és rutén vezetőkkel. Papok, tanítók, orvosok, ügyvédek, jegyzők stb. tömegesein kerültek a 20 fokos hidegben fűtetlen táborba, hol a szibériai fogolytáborokban eltanult módszerekkel tették keservessé életüket. De nemcsak a táborokban sínyíődőkie, hanem a szabadon élőkre is nehéz napok következték. Volosin, hogy elejét vegye mindén egymással! érintkezésnek, betiltotta a Kárpátaljai Magyar Párt és Ruszinszervezetek működését és gondoskodott arról, is, hogy az ukrán terrorbandák állandó rettegésben tartsák a terület lakosait. Ilyen megfélemlítések előzték meg a ruténföídi választásokat. Elképzelhetetlen az a terror, amellyel a »titkosan« szavazó polgárokra ránehezültek. A cél: a kormánylista fényes győzelmének minden áron és mindén eszközzel való keresztülhajtása. Ám a lakosság minden erőszakkal szembeszállt. A szavazólapokat a legtöbb helyen ketté lépték, üresen adták be, vagy ráírták: »Éljen Magyarország!« »Veszszen Volosin!« , i Drágabártfalvám a lakosok a szavazatszedő biztosokat az erdőbe űzték. Őrhegyalján, Nagylucskán, Iványiban, Gorondon, Szolyván, Felsőkerepecen, Szinevéren megtagadják az ukrán cédulákkal való szavazást. Aknaszlatinán bezárták a templomot, mert a hívek a magyar Himnuszt énekelték. Mosván az ukrán püspök körlevelének olvasásakor a hívek kitódultak a templomból és tüntetést: rendeztek Volosin ellen. Több községben a hatóság kényszeríteni akarta az egyházak plébánosait, hogy tartsanak könyörgő istentiszteleteket az — 552 — 35