Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Történelmi vonatkozások a Kárpátalján
Történelmi j vonatkozások a Kárpátalján. Kárpátalja történetének első nyomai, az emberi művelődés kezdeti korába vezetnek vissza. Minthogy a területen barlangok nincsenek, remény sem lehet arra, hogy megtalálják a paleolit-ember nyomát, de annál több emlék bizonyít amellett, hogy különösen a Nagyág és Latorca völgyeiben, a kőkortól kezdve, a bronz és vaskorszakon át, szakadatlan folytonosságban éltek embercsaládok. Érdekes telephelyek ebből a korból Szobránc, Ungvár, Nevicke, Perecseny, Berezna, Szerçednye, Ignéc, Munkács, Kustyánfa, Mogyorós, Nagyláz, Budaháza, Végardó, Beregszász, Muzsaj, Kigyós, Nagylucska, Sztánfalva, Csonatő, Visk, Huszt, Kaboíapatak. A bronzkorszak eddig feltárt legérdekesebb telephelyei Ung'megy ében Lucski, Budaháza, Sztánfafva, Radmic, Turjaremefe, Szerednye, Nevicke. B e r e g m e g y é b [e n Beregszász, Árdánháza, Kuckóvá, Bábafalva, Tisová, Verecke, Kigyós, Nagylucska, Szeleszti, Gelényes. M á ra marosba n Hosszumező, Kaboíapatak, Visk, Huszt, Szarvasaszó, Hosszumező. Rahó, Borkút, Körösmező. A vaskorból, nevezetesen enn|ek a Krisztus korát megelőző VI— V. századából érdekes s k y t h a leleteink vannak Volócról, Hársfalváról, Bisztráról, a máramarosmegyei Szarvasaszóról, Körösmezőről s Beregben a munkácsi ősteleprő 1- Ez utóbbi helyen, valamint a város környékén nagykiterjedésű urnamezőketfedeztek föl. A máramarosmegyei Szarvasaszón lelt 9 kilogramm súlyú aranykincs karikái, karperecei, féltett tárgyai a Nemzeti Múzeumnak. Az Ung, Latorca és Nagyág völgyeiben nagy számmal kerültek elő a hajdan erre tanyázó costoboioki barbár pénzei. Az avar uralom korából a szoíyvai lelet maradt reánk. De ugyanitt, a Latorca balpartján, honfoglaláskori lovas sír is került ki a föld mélyéből s hogy gazdagabb sírmezőre nem akadtak itt, annak oka, hogy anyagi körülmények gátolták az ásatások folytatását. Az első határozottabb fényt a IX. század végén bekövetkezett honfoglalási kor deríti az Északkeleti-Kárpátok vidékére. Ugyanis III. Béla király jegyzője, a honfoglaló magyarok tetteiről 1203 táján készült könyve Vili—IX, XII—XIII. fejezetben írja, hogy: »...mikor a honfoglaló magyarok a Kárpátokkal határos rutén földre értek, a rutén vezérek megkérték őket, hagyják el Galicia földjét és a Havaserdőn túli (Északkeleti Kárpátok) Pannónia földjére szálljanak alá. Miu— 540 — 35
