Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A rutén nép küzdelme a szabadságért - Kárpátalja

KÁRPÁTALJA A Ruténföld', másként Kárpátalja, Szent István birodalmának északkeleti része. A történelem folyamán mint politikai egységet sohasem különítették el Nagymagyarországtól. Nem is volt rá szükség, mert a területet lakó ruténség mindenkor a legszorosabb

1 történelmi, gazdasági, lelki közösségben élt a magyarral. Legelőször 19í9-ben, nemzeti összeroppanásunk után lett különálló területté. Akkor, amikor a hazugságban fogant Csehszlovákia a győztes nagyhatalmak jóvoltából megszületett és a ruténíakta területet papírautonómiával fölruházva, Szlovákiából elhatárolták. A csehektől körülhatárolt Ruténföld' 12.985 km

2, volt. Északon az Ung völgye-, déíen a Tisza medencéje-, keleten-északke

leten a Beszlcidek és Máramarosi-havasok mintegy 300 kilométer hosszú gerince-, d'élen-délnyugaton Tiszaújlak—Mezőkászony—Csap—Ungvár vonala határolta. A kijelölt területet a csehek »Podkárpátska-Rus«-nak, vagyis Ruténföldnek nevezték el. Mivel a csehek 1919-ben a fefsőíiszamenti magyarság sgyrészét is a Ruténföldhöz kapcsolták, 1938 november 2.-án, a bécsi döntőbíróság határozata a magyarlakta területeket Ungvár, Munkács, Beregszász városok környékével (kfoL 1900 km

2.) visszakapcsolta Magyarországhoz. Igy ebben az időben a Ruténföld területe 11085 km

2 volt. A szlovák-magyar határmegállapító bizottság 1939 április 4.-én jelölte ki »végleg« (?) a Ruténföld

1 északi határát, megállapítván a régi magyar határon álló Cerenin-csúcstóí délre, a Szinnai-kövön áthúzó. Orosz felvidék: H.liágó; HV. hos-szanti völgy; P. Polonina-Runa tipusu hegyek; V. vulkánsor. — 529 34