Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A rutén nép küzdelme a szabadságért
A február 12—ki választáson Volosin és Revaj ukrán kormánya a hamis hivatalos adatokkal szemben kisebbségben maradt és jogilag megbukott. Szavazati kisebbséget bizonyítanak a legborzasztóbb terror ellenére is. Volosin nem 1 kapta meg a rutén nép, szavazatainak 20—26%-át sem. A pontos választási adatok 1 kezeim között vannak. Találomra kiragadom a 12 járásból a nagyobb falukat s azok eredményét a Volosin által kiadott hivatalos jelentéssel összehasonlítva megállapítom, hogy az mind misztifikáció és hamisítvány. Volosin maga kimutat a 284.365 szavazatból 263.262 szavazatot, ebből 19.645-öt nemmel. A valóság az, hogy Volosin 15.000-nél nem kapott több szavazatot, a többii, mind nem-et mutatott. A nagyobb falukbán, mint pl. Visken, Técsőn, Kusnicán, Beregfalun, Kustanoyicén, Zahatyon„ Nagylucskán, Volosin nemi kapott többet 5—6%-nál és sok szavazólapon rajta volt, hogy: »Volosinnak kötelet.« Nova Svobodá című ukrán lapjában február 15-én maga beismerte a rettenetes nagy vereséget. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy nem engedélyezték a magyarrutén szavazó listákat és hogy azokat, akik a magyar listákat aláírták, azonnal internálták, megverték, kínozták, mint azt a Kovácsokkal, Kosszejékkel, Fedorral, Fariniccsal, Kriskóval, a Budayakkal, Vargával, Olasszal és még 1 sok másokkal tették; ha figyelemmel vagyunk arra, hogy a Munkácsra és Ungvárra érkezett rengeteg menekült, mint például a Korolyok, Mikiták, Kostyákok információja szerint Volos;r.ék kora reggel ' különböző ürügyek alatt csendőrszuronyokkal terelték az ártatan népet a templomokba s azt kovetoleg; ismét csendőrszuronyokkal és Szics-szervezet tagjaival terelték a népet a szavazóurnákhoz, ahol az igen-szavazatokat külön urnába gyűjtötték, akik azonban nemmel szavaztak vagy üres lapot vittek magukkal, azokat azonnal lefogták és terrorizálták: nyilvánvaló, hogy ez a szavazási mód nemcsakhogy inem lehet örömünnepe e népnek, hanem éppen ellenkezőleg a legnagyobb bizonyíték amellett, hogy a rutén nép követeli jogait, s a írabság'ból szabadulni akar. Európának és a nagyhatalmaknak kötelessége, hogy ezt a rettenetes macedóniai állapotot megszüntesse. Ha most engem Volosin és Revaj megszavaztatna, én nemmel szavaznék és pedig azért, mert történelmünk, gazdaságii életünk, a katonai stratégiai szempont, a nép lelke, a nép akarata és a cseh és ukrán terror elleni küzdélem ezt kívánja. Az igen-szavazatoknak az eredménye, hogy így a népet hamarabb pusztíthatják ef, a rutén föld könnyebben váíhatik a pusztulás mezejévé s biztosítva van így a janicsárok és ukrán terroristák zavartalan letelepülése és garázdálkodása. Ezek alapján állítom először, hogy a Volos,in-kormány mindén ellenkező híradással ellentétben a valóságban megbukott, a rutén népet nem képviseli és így követelnünk' kell Varsó és Bukarest példájára annak teljes megbuktatását; másodszor, hogy a rutén nép élni kiván azokkal a jogokkal, amely jogokat a wilsoni elvekben s a népszövetségi és müncheni konferenciákon fektettek le és szakítani kíván a p/ága—moszkvai tengellyel. Magyarországhoz akar csatlakozni, a szenti štváni Szent Korona eszméihez akar hű lenni teljes népi jogainak és nemzeti autonómiájának realizálása mellett. A ruténföldhek Szent István koronájához való visszatértét a Kárpátalja c. fejezet történelmi részében olvashatja az érdeklődő. — 527 — 33
