Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Kalandozások a Magas Tátrában

A K és m á r k i-i ta t ó fölött, közel a M á r i a-Te r é z i a-ú t h o z. Hirtelen kinyílik a tájék. Megállunk a szakadék szélén és Isten tudja hoí járó gondolattal szemléljük a képek sorát, melyek más és más jellegűnek aszerint, hogy délre, keletre, vagy északkeletre fordulunk-e? A fejünk fölött két fenyődarázs zümmögve járja nászitáncáit. A magasban körkörös útját íveli a zsákmány után leselkedő, hosszasan vijjogó héja. Élet, eleven lüktető élet és izzó nyári hangulat vesz körül. À méfyből a Fehérvíz mázsás köveket hengergető bömbölése hallik. Szinte önfeledten bámulunk a távolba. A kékeshamvas hegyvonulattal pajtáskodó fehérfürtös égre, mely sze'iden önti szét sugarait a fennsík keskeny, tarka-barka gabonatábláira, virágos rétjeire, haragos zöld erdőire és óriási távlatával a törpeség érzését váltja ki lelkünkből. Ugy érezzük, mintha szűk börtönből szabadultunk volna. Az égig érő kőfalak, keskeny völgyek után, ol/an jól esik szemeinknek távolba nézni. Mintha szabadabbá vált vo'na még a lélegzetünk is. Mintha kinyíltak volna emlékezésünk zsilipjei és ezektől a<-anyozottan, még elbűvölőbbnek látnók a sejtelmes ködbe burkolódzó messzeséget. A szemhatáron a Szepesi Magura hegyei kékíeniek. Tisztásaikon kedves, emlékgazdag városok bontakoznak ki a távolból : itt Poprád, S z e p e s s z o m b a t, Késmárk, Lőcse, S z e p e s v á ralja amott. Mintha dbm'ború térkéoet néznénk: parányi hegyecskéket mohába ágyazott falvacskákat, a vizek drótvékony ezüst sza'agjait, a testett hátteret, vagy mintha repülőgépről néznénk le az alanti mélységbe, melyben mindén olyan elnyomottnak, törpének látszik a szemlélő előtt. A sok hegy, erdő, szikla után emberlakta helyre vágyunk. Rálépünk a völgybe vezető ösvényre, hogy fölkeressük a történelmi em'ékekben gazdag szepesi városokat. Papyrus-csúcs a Tátrában. — 508 — 30