Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Kalandozások a Magas Tátrában

» Minthogy a Tátra masszívuma messze esik a tengerektői, klímája kontinentális. Kelet-nyugati irányban húzódó magas fala nemcsak a nidég északi szelek ellen nyújt védelmet, die döntő befolyással van a hőmérséklet, felhőzet kialakulására és az évi csapadék mennyiségére is. Viszonylag kis területen elért több ezer méteres magasságából, nemkülönben déli fő,fekvéséből következik', hogy időjárási jelenségei nem egyöntetűek, hanem részben a hegymagasságok, részben az egyes pontok fekvése következtében változik., Idie vonatkozólag a Tátra időjárását igen érdekese írja le Hefty G y. Andor a következőkben : Az évszakok mindegyikének sajátos a természete. Nem egyszerre állanak be a hegység területén, hlanem a magasságok fjeié egyre később jelentkeznek, amint ezt a növényzet virágzási ideje igazolja. Ha kései tavaszban, vagy korai őszben a magasba emelkedünk, egyazon napon járhatunk a nyár és ősz elején. A magasságok felé mintegy találkoznak egymással az egymást követő évszakok és mennél magasabbra hágunk, annál elmosódottabbá válik a kettő közötti különbség Fenn, a havasokban későn köszönt be a virágfakaszxó tavasz, körülbelül csak akkor, mikor lenn, a völgyek mélyén már a nyár melege érzik. A fátlan, kopár sziklacsúcsok között talán nincs is nyár. Odafönn, a szürkés sziklavilágban, csak a fehérlő hólepel zsugorodása hirdeti a tavaszt s mikor a hómezők már foltokra olvadtak, a sötét sziklák vad szépségű világa jelenti a rövidéletű nyarat. Az évszakok eme eltolódásával, a tél az ősz és a tavasz rovására hoszsiabbodik. Lenn, a völgy mélyén csúnya, kodqs a tél, míg fentebb, a havasok alán derült napok sugárözönében fürdik a hófedte hegyvilág. Csak a szédületes ormok sziklafalazata sötétlik a hóborította tájon s csak akiora foltokban, csíkokban, amekkorán a hómezők fehérlenek a szirke ormok és völgyek között. Tündöklően, kápráztatóan csillan feUnk a havas hegység, mely ha árnyékba borul, a fehér tompa Iszíneiiek temérdek változatát sorakoztatja elénk. Tavasszal a napsugár heve felsebzi a völgyek hótakaróját. A patíkok megdagadnak. Kizöldül a fűfa. Zúzmaráját veszti a fenyő és haragosabb zölddel olvad bele a tavasz színpompájába. A hótakaró kics'ukézett alja egyre magasabbra hág. Hetek multán megszakad' egységes leple, darabokra bomlik és a tért veszített hómezők nyornábn kivirul a gyep. Tavasz végére zöld a hegységnek valamennyi szelícebb hajlata. Csak a magas völgyek mély üstjeiben húzódik meg 3 hó és dacol erősen még nyár derekán is a tűző nappaL fyáron kékesszürkén néz le reánk sziklaóriásaiva! a havas. Halványzölden a havasaiji fűvelők; sötétebb színekben az erdők öve s benie csak a nyaralótelepek parányi pöttyei színesebbek. A magasabban úszó fellegek meg-megűlnek a csúcsokon, olykor futó zivatarral észtenek a sziklamászóra, míg alant, a völgyben, derűs ég alatt, npsugárban úszik a tájék. Az őszre ford'uló időt a havasok érzik meg előbb. Reggelenként — 487 — 1