Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Kalandozások a Magas Tátrában
először a Tátra a tengerek mélyéből. A Föld' titáni erői ugyanis ekkor gyűrik föl a rétegsorozatokai:. Szigetszerűleg ekkor tolják a környező, tengerek fölé, melyek háborgó mozgása, képzeletet felülmúló hullámverése hozza létre a mai hegység tövében található konglomerát és kövületdús nummulinás rétegmezőket. A hegyképződés folyamata az eocén-korszak végén, valamint az utána következő oligocén és miocén sok millió évet kitevő idejében egyre tart. A környező tengerek ismételt előtörései és visszahúzódásai, finom szemű homokot és palákat, nevezetesen magura-kő és halpikkelyes meletta-palát raknak le. Az Őstátra tömege e szüneínélküU felgyűrődések következtében egyre magasabban és tömegesebben emelkedik ki a tengerből, úgy, hogy az oligocén végén már beláthatatlan szigetnek tűnik föl, a miocénben pedig végleg 1 elvonul lábai alól a tenger s a hegységet a szárazföldi lerakódások öve veszi körül. A hegységet szegélyező törésvonalak mentén ekkor keletkeznek 1 az árvai-liptói-, szepesi-dunajecimedencék lezökkent teknői. A 'miocénnel a Tátra táján végleg lezárul a tengerek és erőteljesebb kéregmozgások kora, hogy a hegység kialakításának nagy munkáját most már a den u dativ erők vegyék át és a következő évmilliók folyamán a hegységet olyanná formálják, amilyennek ma látjuk. A geologiai negyedkor elején, vagyis a pleisztocénben, mint e könyv geologiai fejezetében már említettük, vastag hó és jégtakaró ředi a Tátrát. Hatalmas glecserek keletkeznek, melyek mély katlanvölgyeket, úgynevezett kár-okat vágnak a felszínbe és teljesen átalakítják a hegység arculatját. Ekkor keletkeznek a Tátrát jellemző U alakú keresztmetszetű széles völgyek, hatalmas tő r me I ékmtez ő k t morénatakarók, finnvájta mély katlanok, szédítően magas leszakadású tófalak s különösen a déli oldalon szétőrölt kövekből' homokká alakított törmeléklejtők, melfyek'ben az egykori jégárak áltaf szállított óriási sziklatuskók ma is érintetlen épségben hevernek szerteszét. Ha egy pillantást vetünk a Tátra eaykorí gilecsereit feftűnteíő sajátságos, vesemetszethez hasonlító rajzra, látjuk azon a hajdani gerinceket s a fi rn mezők alatt kialakult am f i teátru m sze r űen emelkedő falú katlanokat, melyek a völgyek felső záródásaiban kivétef nélkül megtalálhatók. A deli oldáson itt tűnnek föi a meglevő völgyek ősei, példáu I a Koprová- M e n g u s z -, T a r p a t a k -, és F e h é r v í z völgye, északon pedig a S z u c h a - v o ď a, B i a I k a, J a v o r i n a, melyeken valaha évmilliók hosszú során át csúszott lefelé a glecserek jege, óriási ofdaf és végmorénákat toľva .maga előtt. Aki ma megvizsgálja a gíecservájta ősi tómedéncéket látja, hogy mindén katlanvölgy folytatásában ott vannak az U alakú völgyek, fölöttük a 100—400 méter magas vöfgyíépcsők, az úgynevezett tófalak s ezek aljában, a végmorénák által elzárt katlanban a többé-kévésbbé kimart tómedéncék, melyek olvadt hóból gyűlt vize, végmorénáik kiszakadásain át örök táplálói a belőlük kiszakadt forrásoknak. E katlanok, tómedéncék, firnteknők legtöbbje 1350—2150 méter magasságok közt található. Fölöttük minden esetben ott láthatók a glecserek koptató hatása alatt élesen kimart gerincek, bordák, ihorhók, tornyok, melyek ma alig pár méter széles csúcspontokban jelentkeznek. — 483 — 30
