Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Dunajectől Homonnáig

Ellenkezőleg gondolkozott egy másik Drugeth: Gábor. Azaz se­hogy se gondolkozott. Állásfoglalásaiban, mint korának legtöbb fő­urát, egyedül az önérdek vezetne. Elveit, királyait ennek megfe'előlegi váltogatta. Hol János, hol Ferdinánd-párti. De emellett durva, erő­szakos, hatalmaskodó. Mint zempléni főispán, réme a 'környéknek, mely­nek lakosai bizony megkönnyebbültek, mikor halála hírét meghal­lották. Kemény legény volt a Miksa és Rudolf királyok alatt Zemplént kormányozó Drugeth István, e néven ötödik. Nemcsak ügyes dip­lomata, hanem bátor hadvezér is. Harcolt a törökkel, tatárral, lázadó parasztokkal és mindenütt sikerrel. Fülék várának 1593. évi fölmen­tésében, a szécsényi győzelemben, Nógrádnak a töröktől való meg­tisztításában nagy része volt. 1599-ben, a harctéren szerzett sebeiben halt el. A család jeles tagjai még: Bálint, Bercsényi egyik vezére s a bé­csi béke megkötése után II. Miksa országbírája. VI. János, a Császár Péter szította parasztlázadás leverője s 1645-ben bekövetkezett halá­láig III. Ferdinánd országbírája, végül a Kassán kivégzett Zsigmond, mint a család utolsó férfisarja, kivel nemcsak semmivé zsugorodott a Drugethek százados hatalma, hanem az oldalági feszármazók lábai alól kicsúszott az ősi föld is. Homonna várát még Zsigmond életében Thököly Imre foglalta el. Később a birtok átszállott az Andrássyaikrja, kik máig bírják. A homonnai kastély, melynek alapfalait még a XIV. században rak­ták le, hosszú fennállása alatt sok átalakításon, toldozáson-foltozáson mént keresztül. Legutóbb az And'rássyak hozták rendbe s bár az 1915. évi kárpáti harcokban szenvedett, ma is imponáló épségben uralkodik a Labore völgye fölött. A mai kastély csaknem szabályos négyszög. Várjellegét hatalmas arányú tornya domborítja ki. Egész sorát őrzi azoknak a termeknek, melyekben századok emlékei vannak fölhalmozva. Járjunk be közülök néhányat és vegyük szemre azokat az értékeket, melyeket hol a raj­luk zománcosodó idők patinája, hol a stilus nemessége, hol belső anyagi értékük, vagy a hozzájuk fűződő családtörténelmi emlékek tesz­nek azzá. A széles és hosszú kastélyfolyosó falait, tárlóit, ízléses elrendezés­ben nagyértékü régi fegyverek, ormótlan, kerekes závárzatu puskák, egyenes pengéjű kardok, gyengén ívelt magyar szablyák, mellvértek, sisakok, alabárdok, kovás pisztolyok, lobogós kópják, tárcsapajzsok, páncélingek, rohamsisakok, várpuskák, pompás nyergek, számszeríjjak, csótárok, rongyos, időrágta hadizászlók, drága szőnyegek, szőttesek fe­dik, míg a falak mellett XV—XVII. századbeli teljes fegyverzetű pán­célos alakok állanak. Az úgynevezett Csáky szobát európai viszonylatban is elsőrendű színes rézmetszetei teszik megtekintésre méltóvá. A királyszoba falait a magyar királyok medallion képei díszítik. Emeletes könyvtára a bőrbe, pergamentbe, bársonyba kötött könyvek, kézíratok, családi és nemzet­történeti levelezések ezreit őrzi. Lépcsőházában a Drugethek női ág­beli leszármazóinak képei vannak kiállítva. XV. Lajos-korabeÜ bútorok­kal berendezett, értékes antik festményekkel díszített termeinek meg­tekintése művészettörténeti élmény. Japán szobájának bútorait és fest­— 478 — 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom