Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Szepesség.Késmérktól Dukláig
ki az oldalából, egyébként olyan, mintha gerencsér formálta volna ilyen dombomra. A kúp csúcsáról elbarnult, széteső romok tekintenek a völgybe. Innen, alúlról, gyermekjátéknak látszik, de fölkúszva hozzá, megíepv falainak magasságávaf, heíyenkint viszonylagos épségével, pár érdekes faragott kövével s a vöígybé néző oldalon, a kerettelen, széfes, ablaküreg alól kiszökő erkéfypárkányávaf, meíyrőf egykori birtokosai sokszor "figyelhették a tájat. A kúphegyet Maglódnak, a várromot Kap i na k nevezi az ittlakó nép. De közelebbről nem 1 tud róla semmit. Nem szereti. Sőt fél tőle. Azt hiszi, hogy sötét, viharos éjféleken, a gonoszszellemek találkozója s ilyenkor a napközben szerteszórt kövek mintegy parancsszóra egybesorakoznak, falakká magasodnak. Udvarán föllobban a láng. Hajdani börtönéből rablelkek szabadulnak ki. Körülülik a tüzet.. A tűz fölött rotyogó üstbőí azon Tángosan meregetik a bűvös itaít, mely látóivá teszi minden rejtett kincsnek. Ha ilyenkor akadna bátor ember, ki közéjük vegyülve maga is inni tudna a bűvös italból, ugyani úgy látójává lenne a tömérdek kincsnek, de ha észrevennék, mielőtt ivott, száz élete hiába volna, a gonoszlelkek darabokra tépik menten s lelkét örökös rabjává teszik a várnak... Kiapi is egyike azoknak a váraknak', melyeket a tatárjárás keserves» tapasztalata, tanulsága hívott életre. A Sóvári—Branyiszkói-hegyekben s a Makovicában, bokrétába lehet kötni az akkor épült sárosi várak nevét. A déli határon ott állt őrt Abos. Följebb Sóvár, Sebes, NagySáros, Tarkő, Palócsa, Makovica. Egytől-egyig híres a maga korában. Egytől-egyig széteső rom ma. A vár nevével, melyet ebben az időben még Maglódnak hívnak,, először Nagy Lajos korában, egy 1347-ből keltezett határjáró levélben találkozunk. Ebben a levélben vannak megnevezve azok a falvak, puszták, majorok, patakvölgyek közé (zárt rétek, hegykúptólNegykúpig terjedő erdők, melyek akkor a vár tartozékai voltak. A határjárást az eperjesi konvent igazlátói abból az alkalomból tették meg, mert az ifjú, élete 2t-ik évét alig töltő Lajos király, a hegy.kú;-. pon álló várat 'és a hozzátartozó dóminiumot, ú ygy, amint volt, Poháros Péternek, a Gyenge Mijklós fiának — miként a donációs: írás mondja — több okból adbmányozta. Proprimo azért, mert nevezett Péter hosszú időn át a királyfi nevelője, tanítömesterie volt, ad ultimum azért, mert 1345-ben mint a lengyel király segítségére küldött csapat vezére, Krakkónál a csehekkef vívott csatában-, 1346-ban pedig a Zára melletti ütközetben tűnt ki vitézségéver. Poháros Péter, ki mellesleg Abaúj vármegye főispánja is volt, nem sokáig élvezhette a birtokot, mert az utóbb említett ütközetben kapott sebeiben csakhamar eľhaľt, de utódai Poháros Simon 1410ben történt kimúlásáig, háborítatlanul birták az uradalmat. Még azon esztendőben Zsigmond király Tétényi, másként Kókai András deáknak, a királyi lucrum camerae, vagyis a paraszt porták ad'óróvói ispánjának, egy nógrádi birtokért cserébe adta Maglódot. A vár új birtokosa, ki a kapivári Kapy-tsaládnak! lett az őse, a; királytól engedélyt kapott az elhanyagolt vár újraépítésére, mely ekkor nyerte azt az alakját, melyben ma ismerjük és okmányaink is ettől az időtől nevezik a várat Kapi-nak, — 464 — 30
