Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Szepesség.Késmérktól Dukláig

Egymásután hagyjuk el Bertótot, Szinnyét, Zsebfalut, mikor egy »kanyarodónál meredek süvegkúp, tűnik a szemünkbe, melynek ormán Sáros vár romjai szomorkodnak az idők

1 múlása fölött. Sáros?! Mint avatag könyvek lapjai között, emlékeinkben úgy kutatunk. Keressük, vájjon mit is tudunk e szomorú romfalakról? Fölkúszunk a bozóttal benőtt várúton. Bármerre forduljunk, a pu szí u h lásnak szomorú képe tolakszink elénk. Egy kiálló; kőlapon szeggei karcolt sorokat látunk. Kibetűzzük': Sic transit, gloria mundi! Valóban! Elmúlik minden. El a nyomorúság. El a dicsőség. Ef a hír, vagyon, hatalom, századokra szánt kőalkotás. Semmi sem állandó. Semmi sem örök! Ősi megülés. A vár és környékén lelt kő, bronz, kora vaskori tárgyak-, a közeli Osztrapatakán napfényt látott aranykincs-, a begyepesedett, időnyomott, szétlapult földművek, bizonyítékai egy rég elmúlt életnek, melynek szereplő egyéneit nem ismerjük és csak azt tudjuk, hogy a területet valaha, a Krisztus előtti századokban, a nagy germán népcsaládhoz tartozó karpok, kostobokok, szarmata-jazigok és thrák maradványtörzsek íakták. Éppen ezért nem lehet megállapítani, kiktől erednek legősibb' erődítményei. Történelmi térképeink úgy a honfoglalás, mint Szt. István korában, lakatlan, erdővel megült területnek mutatják a mai Sárost. Ebből az időből tehát nemi származhatnak a mai vár falai sem. A XI—XII, századbeli oklevelekben nincs is semimi nyoma ennek, noha ez utóbbi időben már kialakultnak írják' a mai Sáros megyét. A tatárjárás után hat évvef későbbi az az oklevél, mely Nagysárost először említi. Ebben az évben kezdhették építeni hatalmas donzsonját, mint a vár legrégibb részét. A Xill. század

1 egész folyamán és a XIV. század első tizedeiben, királyi birtok, a közelében keletkező falu pedig várispánsági székhely. Élete nyugodt. Ellenség nemi veszélyezteti. A várnagyi tisztség, melyet rendesen a megye legtekintélyesebb férfiai töltenek be, inkább cím, méltóság, mint felelősségteljes kötelesség

1. De ez az idő nemsokára elmúlik. III. Endre halálávaf, sőt már ennek uralkodása utolsó éveiben is, mozgalmassá kezd

1 válni körülte az élet. Egyes hatalomra került oligarkák rémuralma veszélyezteti a vidék, sőt ország nyugalmát. Aki birja, marja. A keményebb öklűé, erőse'bb várúé, fölszereltebb zsoldoshadakkal bíró kényúré az igazság, az élethalál fölött rendelkező jog. igy van ez Sárosban is, hol a királyválasztási küzdelmek alatt teljesen elvadulnak az állapotok. A zűrzavarban Csák Máté ragadja magához a Felvidék tekintélyes része fölötti uralmat. A zabolátlan vérű Aba és Tököie-nemzetségbeli urak támogatják. Beülnek Sáros váraiba. Szembefordulnak a magyar koronáért indított pártharcokból győzelmesen kikerülő Károly királlyal és ennek ostromával szemben olyan vitézül védik Sáros'várát, hogy a királyi hadak

1 kénytelenek szégyenszemre elvonulni a vár alól. De csakhamar fordul a kocka. A hatalmában elbizakodott Csák Máté zsoldoshadaí 1312 június havában, az Eperjes és Bártfa közötti Rozgonynál ütköznek meg a királyi seregekkel s bár rendkívül heves a küzdelem és egy-egy pillanatra veszélyben forog! az ország zászlaja is, végre mégis a királyi hadak győznek és ezzeí bomlásnak indul Csák Máté rettegett hatalma. - 457 i