Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Balassagyarmattól Pelsőczig
pon érkezett a rimavölgyi telepre, melyet akkor még rengeteg erdő! vett körü|l s miután méghallgiatták a keresztény papok tanításait és István király atyai intéseit, egy szívvel* lélekkel döntötték le a pogány oltárom kat és keresztelkedtek meg abból az ősi kőme dlencébőI, mely !még ma, ezer év múlásában is ott áll a rimaszombati római katolikus plébánia templomban. A város elnevezését és lakosainak keresztény hitre térítését elbeszélő naiv mondának némi tápot annak legrégibb neve adbtt. Ugyanis árpádkori okleveleink a községet Villa Sancti Regis-nek, vagyis Szent Király Falujának nevezik, sőt a várostól északra fekvő némettelepes községek népe, Steffelsdbrf-nak, azaz István faívának mond'ja máig, Mikor, ki adta a mai városnak a Rimaszombat nevet, bizony nem tudjuk. Még az Árpádok 1, vagy az Anjouk keresztelték-e eí, vagy éppen Zsigmond' király, nincs eldöntve. De nem is fontos. írásos történelmének első adatáért a XIV. század' első harmadáig kell visszamennünk, Imikor a Szécsényi-család birtokolta. 1335-ben ez aTatt nyerte Róbert Károlytól azokat a szabadalmakat, kiváltságokat, melyekkel abban az időben Budán kivül egyetlen más városa sem' bírt az országnak. Minthogy Szécsényi Lászlóval 1474-ben kihalt a család férfiága, leányágon szállt a birtok tovább. Ezidőtájt ugyanis Guthi Ország János, Mátyás király kédvelt híve, legyeskedett László úr Anna n:evü inővére körül és mikor feíeségyl vette, a különben házsártos némberrel együtt nyakába szakadt a szombati birtok felerésze is, meíyet János comes a családi krónikás szerint »sokkal inkább kedvelt és állott vala, mint az 1 örökké karátyoló és lassuvérü urának poklot teremtő asszonyi állatot.« A birtok másik fele Szécsényi Hedvignek^ László úr kisebbik inőn vérének Losonczy Alberthez való férjhezmenetefte következtében Losonczy dominiummá lett s így birták ezt közösen, hoí összekapva, civakodva, egymást károsítva, hol jó békességben mindad'dig, míg 1552ben, illetőleg 1567-ben mindkét család' fi ága ki nemi halt. Még a Losonczyak és Szécsényiek birtoklása idejében történt, hogy 1506-ban Rimaszombat teljesen leégett s hogy újra épülhessen, II. Ulászló király nyolc évi adómentességet biztosított a városnak. Egyben úgy ő, mint a mohácsi vész után I. Ferdinánd, megerősítette minden addigi szabadalmát. 1553-ban, miután a környező várakat a török elfoglalta, Achmát aga Rimaszombat közelében, Szabadkán, várkastélyt építtetett s ettől kezdve, mint azt a városi levéltár több köteget kitevő török okmánya bizonyítja, a város állandó zaklatásnak, zsarolásnak volt kitéve. —» Budának a törökjárom alóli felszabadítása meghozta a gömör« részek, így Rimaszombat szabadságát is, melynek most már egyetlen törekvése volt: felszabadulni a terhes és megalázó földesúri hatalom alól. Miután hosszú századok szívós viaskodása után ez is sikerült, és szerencsésen átélte az 1848—49-iki szabadságharc, vafamint az ezt követő nemzeti elnyomás suľyos éveit is, további fejlődésén ele, virágzásának megszűnt mindén további akadálya. Mint történelmi érdékességet kell mege ml igenünk, hogy III. Károly 1735-ben gróf Batthyányi Lajos kancellár útján, a következő diplomával erősítette meg Rimaszombat pallosjogát: — 385 — 25 I
