Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

A sínpár mindenütt a völgy hajlását követi. Hellyel-hellyel apró, hidakon vezet át. Ha nincs fel-leszálló utas, Persén is, Galsán is, csak 1 füttyent az állomásnak s aztán megállás nélkül rohan tovább. Utas pedig inkább nincs, mint van, mert az erre lakó embereknek Losoncon, vagy Füleken ha akad 1 is valami ügyes-bajos dolga, gyalog vág neki á messzeségnek, vag|y szekérre kap, 'de vaskocsit elkerüli, haí tudja. Galsán túl, a sínpár északnyugatnak kanyarodik. Átszeli a Losonc­patak völgyét, melynek balsarkában az Osztroski-hegység délkeleti: nyúlványainak tövében, egy már messziről is jelentékenyebbnek látszó város képe bonatkozik' ki: Losonc. A régi neve tótul Lucsenec, azaz vízválasztó. Latinul Lutetia Hungarorum. Hogy miért vízválasztó, nem tudjuk, ha csak azért nem, mert a közelében levő Ipoly-völgy vá­lasztja el az Osztroski-hegységben eredő patakokat a Cserhát és Medves patakjaitól. De ha már választóról beszélünk, sokkal helye­sébb violina Losoncot néprajzi választónak neveznünk, mert a tőle északra fekvő területeken már a szlovák népelem van többségben, míg a délre fekvőt községlék lakossága, nem számítva néhány béi­szivárgó tót és német munkást, színmagyar. De gyárvárosnak is nevezhetjük Losoncot. Ugyanis a cseh meg­szállás előtt miessze vidékben nem volt annyi és oly sok virágzó gyári üzem, mint itt s ha idevonafkozólag nem említünk mást, mint 1200 munkást foglalkoztatott zománc-vasedény gyárát, 300 munkáis­nak kenyeret adó posztógyárát és két enyvfőző üzemét, elgondolhat­juk, hogy milyen élénkséget és forgaímlaf jelentett ez egy olyan vá­rosnak mint Losonc, melynek összlakosságához viszonyítva, mindén hatodik ember gyárimunkás volt. A cseh rablás után egy határkörnyékre került magyar városnak sem tett annyi kárt, mint Losoncnak, melyet nemcsak elvágott az anyaországtól, halnem gyáriparát is szándékosan tette tönkre. Ezt a »cseh átkot« egyébként már a múl+ban is érezte magáin beteljesedni!, mikor a XV. század közepén Giskra cseh martalóc csapatai vidékén úgy elhatalmasodtak, hogy még Hunyadi János sem bírt velők. A XVI. században, Fülek elfoglalása után, Losonc is török kézre került és a hadiszerencse foraandósága szerint hol megs'zabádult tőle, hof ismét bégek garázdálkodtak benne. Ennek a török ura­lomnak az emlékét két utcája őrzi máig: a Nagybég és Kisbégl-utca. •> A XVIII. század végén óriási tűzvész pusztította, mikor a város, levéltára is elégett. Bár a század folyamán, ez már a második tűz, mely épületeit elhamvasztotta s 1719-ben lakosait a pestis tizedelte meg; az energiától duzzadó város csakhamar kiheverte a csapásokat, úgy hogy mikor 1848-ban kitört a szabadságharc, Losonc népe anyagi­lag megerősödve, lelkileg a harcra felkészülve nézett a jövő felé, T849 március 24.-én Beniczky Laios őrnagy, a losonci mezőn 400 gyalogossal", 32 huszárral és 3 ágyúval megtámadván Almássy császári ezredes 2500 emberből és 6 ágyúból álló seregét, azt telje­sen szétverte, mikoris a császáriak 177 halottat, 36 foglyot, 1 zászlót vesztettek. Ezeken kívül 27 ezer forintot tartalmazó hadipénztáruk is a magyarok kezébe került. Tudjuk, hogy szabadságharc folyamán, a sorkatonaságon kívül, különféle szabadcsapat-alakulatok is voltak, melyek fürge mozduía­— 382 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom