Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Balassagyarmattól Pelsőczig

korona egyik hű emberét, királyi adományként hagyják meg Salgó birtokában. Zéchen László, Mátyás király uralkodásának második évében, fiuutód nélkül halt el. De halála előtt volt rá gondja, hogy egyetlen leáb nyát, Annát beajánlja a király jóindulatába, azt az akkori jogszokás szerint fiusíttassa s így részeltesse a fiutódoknak kijáró jogokban. A fiusitott Anna leányasszony ilyenformán minden akadály nélkül jutott Salgó birtokába, s mint dúsgazdag és keresett fehérnép ment férjhez Guthi Országh Jánoshoz. De János comes csakhamar elhalt. A fiatal, parázsvérü Anna asszony új szerelemre vágyott. Férjhez is ment, dé hogy kihez, elfelejtette följegyezni a krónika író, s így a második férj neve ismeretlen. Különben is Salgó közben a husziták kezére került s így Tarjáni Anna férjestől együtt, kikopott a várból. Az 1470. évben Guthi Országh Mihály nádor kezén találjuk Salgót. Hogy később mi módon, zálog, vagy csere utján került-e ez a Szapolyaiak kezére, nem tudjuk', dé tény, hogy II. Ulászló uralkodásának! legelején, már a hatalmas Szapolyai István nádor bírta s ennek 1499ben bekövetkezett halálával fia, János, a későbbi magyar király örökölte. Közvetlenül a mohácsi vész után kezdődik Salgó mozgalmasabb élete. Az eilenkirályoknak: Jánosnak és Ferdinándnak ugyanis koronát erősítő hívekre volt szükségük. Ezt pedig abban az időben mivel se lehetett jobban biztosítani, mint birtok adományozással. János király 1527-ben ezért adományozta Salgót Szobi Mihálynak, a nagybefolyásu Werbőczy István barátjának, ql'e ugyanekkor Ferdinánd' király is gondolt egyet, ő meg Tóthi Lengyel János hűségét kívánta Salgóval megnyerni, tehát annak adományozta azt. De a várbirtok valójában Szobi; Mihály kezében volt. Az pedig fütyült Ferdinánd király donációs levelére. Az egri és budai káptalan is hasztalan próbálkozott, így Tóthi Lengyel Jánosnak meg kellett elégednie egy jelképes és reménybeli birtokkal. János király halála után nyombán megváltozott a helyzet. Még azon évben, tehát 1540-ben, Ferdinánd király adbmányából, Balassa Imre vajdáé lett Salgó. Ugyanazé a Balassáé, ki mint kezdetben János király embere, 1540-ben föllázadt ura ellen, miért is a tordai! országgyűlés felségsértés bűnében marasztalván el, fej és jószágvesztésre Ítélte. Az elitélt főúr, a kor szokása szerint, erre az ellenséghez pártolt. És ugyancsak a kor szokása volt, az egyik félen hűtlenségben! marasztaltat a másik fiéf által örömmel fogadni és felajáníott új »hűségét« birtok adományozásával jutalmazni. Ferdinánd király sem tett hát egyebet, mint követte a kor szokását s mert a Salgó ^birtokával korábban megajándékozott Tóthi Lengyel János kisebb értékű legény volt, mint Balassa, így ezzel szemben háttérbe kellett húzódnia s várnia^ míg az idő és királyi kegy megérik az újabb adományozásra. Balassa Imre 1544-ben Erdély főkapitányává neveztetvén ki gazságai további színhelyét Erdélybe tette át s mert ilyenformán messze esett volna tőle Salgó, azt 30.000 aranyforintért a nem kevésbbé garázda, hamis pénzverő és mordályosságáért később Kolozsvár piacán Izabella királyné parancsára lefejeztetett Bebek Ferencnek adta el. A kettős keresztes, pálmaíeveles Bebek-címer mindössze négy évig díszelgett a salgói várkapu fölött, mert Ferenc úr 15481-ban, — 375 —