Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Balassagyarmattól Pelsőczig
chaeologia ama tételét, hogy az ember által egyszer megült, birtokbál vett területen, az újabb és újabb nemzedék, évezredek szakadatlan folytonosságában éli tovább a maga életét. Ahogy faluról-falura rójjuk a határokat, az első útunkba eső történetpatinás község 1: Romhány. Annak a széles medencének legdélibb csücskénél ül, mely az Ipolytól nyúlik lefelé. A medénce közepén a Délhegyből eredő Lókos-patak fut keresztül és a Cserhát észak? nyúlványait elválasztja a Börzsönyi-hegység keletre nyúló ágaitól. 1710 jan. 22.-én, Rákóczi kurucai itt ütköztek meg Sickingen császári vezér seregével és Nagyszombat, Pudmeric, Zsibó, Trencsén után, a Fejedelem itt vesztette el az utolsó nagy ütközetet, melyben Babócsay dandárnokon kivül 3 ezredes, és 350 közvitéz halt hősi halált a nelm^ zeti ügy védelmének végsői erőfeszítésében. Romhánytól északra, a medence közepén, Valdkert tornya,i| ütköznek ki az alacsony halmok közül. Két nappal a romhányi ütközeti előtt, határában folyt le a kuruc-labanc sereg előcsatározása s bár a küzdélem eldöntetlen maradt, már ekkor előrevetette árnyékát a lélek nélkül küzdő, elfásult, hitét vesztett, kifáradt és békére vágyó kurucok további veresége. Vadkertnél már érezzük az Ipoly-völgy hatását. A dombok egészen elsimulnak. A terep alig észrevehető, székesen terülő hullámokat vet csupán. Jobbról ugyan még megkísérli újra dombokat ereszteni, de aztán elerőtlenedik és Ribán túl 5—10 kilométer széles áldott határával gyönyörködteti a vándort. Ebben a kiszélesedő völgyben fekszik Nógrád megye székhelye: Balassagyarmat. A múltban ai legélénkebb, leg rendezettebb, hatalmas középületekkel, kultúrális intézményekkel, a megye nagy történelmi múltjához méltó múzeummal biró városa a Felvidéknek, de fejlődésében a trianoni békeparancs vetette vissza, mert a cseh rablással elvesztette természetes háttérét, az Ipolytól északra eső területeket, a színmagyarfakta községek egészí tömegét, melyeket régebben mint természetes kereskedelmi gócpont vonzott magához. Ez az állapot 1938. november 18,-ával, a Felvidék egy sávjának az anyaországhoz való visszacsatolásával szűnt meg, mikoris az Ipoly jobbpartján egy 10—12 kilométer széles területrészt s ezen kb. 25 községet nyert. A török időkben Ipolygyarmat a neve. Ekkor még állott a XIIIszázadban épült vára, mely tagja volt annak a híres, 22 várból állói láncnak, mely Nógrádtól kezdve, hatalmas karéjban húzódott északkeletnek és egyfelől a XV. század' várépítészeti technikája-, másfje lő í védő és támadó fegyvereinek, harci módszereinek tökéletlensége miatt, szinte áttörhetetlen védőfalát alkotta a bányavárosoknak és ezen t túl a Felvidéknek'. A XIII. századból átmentett oklevelek tanúsága szerint, Gyarmat már az Árpádok korában is nevezetes hely. Egy 1244-ből fennmaradt! írat tanúsága szerint, ugyanezen év április 22.-én, a Kaán nemzetségbeli László nádor elnöklete alatt a vármegye itt tartotta gyűlését, mely-/ nek folyamán 'maga IV. Béla is megjelent, hogy közvetlen tapasztalain ból szerezzen tudomást a megye állapotáról s tegye meg azokat az intézkedéseket, melyek a tatárhordák okozta pusztítás nyomait és nyomorúságait eltüntetni a legalkalmasabbaknak Ígérkeztek. Ebből a kor— 369 — , 23
