Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Bükki tájak

kat a Máté-pártiakra s nevezték őket mérges kígyóknál is gonoszabb lázadóknak (tortuosis serpentibus nequiores infidèles), hogy Róbert koronáját megmentsék, hanem bántotta őket, hogy olyan sokáig húzódik a harc és olyan nehezen jutnak a csákpártiak előre kiszemelt birtokaihoz. Tizenkét évig tartó küzdélem után végre Róbert Károly pártja győzött. Utána ínyomban meg is indült az évekig tartó nagy .tisztogatás, osztozkodás. A bakó bárdja elői az Ákos-fiak is elmenekülték. A tömérdek várral együtt Diósgyőr is gazda nélkül maradt. Erre; Debreceni Dósa erdélyi vajd'a vetett szemet s minthogy az aspiránsok közül ő volt a leghatalmasabb, az erősebb jogán természetesen övé lett a vár és Ernőd

1, Muhi, Csécs, Szederkény stb. közséqekkeí, egy csomó puszta, major és erdő. Nem sokkal később, Dósa megunta a birtokot, Mással cserélte el. Diósgyőr királyi dominium lett. Azaz csak lett volna, ha Károly király azon melegében odla nem ajándékozza feleségének, Erzsébetnek. Ez a várat úgy megnagyobbította és szépítette, hogy a XIV. század

1 végén már Visegráddal vetekedett. Fénykorát Nagy Lajos alatt élte, ki nagyon szerette Diósgyő,rt. Sokszor és olykor huzamosabb ideig lakott falai között, mikor hangos volt a vár és környéke a főúri vendégek, udvari vadászok festői csoportjától. De Lajos király nemcsak mulatott a várban, hanem fontos országos ügyeket is intézett. Igy egy 1381. évi augusztus hó 24.-én kelt diploma igazolja, hogy itt írta alá az úgynevezett torinói békét, mely lezárta a Padova érdékébén folytatott magyar-velencei háborút és Velence részéről évi 7000 arany forint adót jelentett Magyaro,r-> száginak. Nagy Lajos halála nem sok változást idézett elő Diósgyőr életében. Egy-két évig még Mária királynő, mulatott itt fényes kíséretével, az ország

1 legelőkelőbb asszonyaival, majd Zsigmond kedvelte meg, kinek terveibe vágott, hogy ilyen rejtett, de mégis fejedelmi pompával, kényelemmel berendezett helyen űzhesse nagyarányú dorbézolásait. 1387-ben, alig hogy a budai csonka országgyűlés királlyá választotta, Diósgyőr falai körül a megszokottnál is kápráztatóbb kép bomlott ki. Zászlós urak, főnemesek, köznemesek gyülekeztek' a diósgyőri vár alá, hogy országos fontosságú dolgokban tanácskozzanak és a gyűlés végeztével ott tartsák' meg azt a hatalmas arányú á,ldo-i mást, melyhez hasonlatost sem

1 azelőtt, sem azután nem látott a vár. I Zsigmond később elhidegült Diósgyőrtől. Megkomolyodott. A visegrádi és siklósi fogság észre térítette. De külföldi tervei is elvonták a vártól, melyet most már csak' nagyritkán keresett föl. Albert, I. Ulászló és V. László idejéből nem sokat hallunk a várról. Sok a baj. A nyavalyás'Albert, a törökökkel bajlódó Ulászló, az intrikusok körmei között vergődött V. László, megfeledkeztek Diósgyőrről. De nem Mátyás király, ki mint szenvedélyes vadász, 'mindén királyi gondjai mellett, szakított időt, hogy bekalandozza az ország híres vadászterületeit, köztük természetesen a hatalmas U.ppony-erdőt is, mint akkoriban a Bükk rengetegeit nevezték'. — 359 —