Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Bükki tájak

mokba roskadva állott körülbelül 200 évig, mikor Barkóczy Ferenc egri püspök 1755-ben »mezítlábas barátokat« telepített le itt, kik aztán a rombadőlt kolostort újra építették. De hiába építették, mert a pápa nemi erősítette meg rendjüket, a páterek, noviciusok ezért világgá széledtek s az elhagyott kolostoron újra úrrá Jett a mindeneket megemésztő idő. Részlet a lilafüredi müútból. Mielőtt elhagynék Tárkányt, tegyünk néhány rövid kirándulást a, környéken. A Sziklaforrás előtt vezető Eger-lillafüredi autóút közelében elsősorban itt találjuk a K ő k ö z remek sziklaszurdokát, melyet évmilliók lassú, szakadatlan munkájával a Tárkány vizének hátráló eróziója rágott a sziklába. A szurdok közepén kanyarog

1 a hófehér porondű út. Szabályozott kőmedrében mellette csörög a patak. Itt-ott apró hidák karolják át az út alatt elsikló víz medrét. Fölöttük toronymagas, ezerdudorú, időkopott mészfalak. Némelyik

1 nemi is függőlegesen aláeső, hanem előredűlő. Repedéseikben karvastagságú léggyökereket nyújtogató hitvány bokrok tengődnek. Távolabb jelnyomorodott bbkorfészkek, girbe-görbe fakorcsok kínlódnak

1 a sziklákon, melyek időtördelt törmelékei vastag rétegben ülnek a keményszálú fűvel gyéren nőtt sziklaaljban. Ahogy így szemlélődünk, elmélkedünk, egy helyen barlang szájat látunk a sziklafalon sötétleni. Az erre lakó népek hagyományaiban, regéiben sokat szereplő, Rókalyuk ez, melynek vastag, iszapos- és breccia lerakódásai kétségtelen bizonyítékát adják annak', hogy valaha, évtízezrek sora előtt, ezen a barlangon folyt át a Tárkány-gatak vize. — 349 — , 23