Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Mátra vidéke
tergom, Visegrád, Buda, Hatvan, Sirok, Szarvaskő, Cserép várak tornyairól egymásután hanyatlott le a félholdas zászló, melyről százados uralma, tökéletes berendezkedése után joggal hihjette, hogy soha sem fognak onnan lekerülni. Eger 1687 dec, 17.-én jutott vissza magyar kézre. Nem ment ez s doiog könnyen. Koháry István seregeinek valósággal ki kellett éheztetni a várbeli őrséget és Rusztem pasa, Eger utolsó parancsnoka még; így is csak akkor adta föl, mikor Caraffa tábornok értesítette, hogy Segítséget kitől sem várhat, mert a nagyvezért Konstantinápolyban lefejezték, a szultánt pedigi a vereségek miatt föllázadt katonaság trónjától megfosztotta. , A feladási feltételek szerint, a várbeliek teljes fegyverzettel, ingó vagyonukkal, katonai fedezet mellett, Tokajon át, a még török kézben levő Nagyváradra kisértettek, akik azonban maradni akartak, azokl ingó és ingatlan vagyonúkban meghagyattak. Ez utóbbiak száma —>• az egykorú följegyzések tanúsága szerint — hatszázat tett ki, kik idővel — (mint föntebb érintettem' — keresztény hitre tértje k jés Jó magyar családok őseivé lettek. A törökök kitakarodásával új élet kezdődött. A lakosság összetétele megváltozott. Az ingatlanok gazdát cseréltek. Sokan pénzért, még többen hadi érdemeikért kapták meg a török birtokosok ingatlanait. Fenessy püspök a pasa palotáiba költözött. A dsámik keresztény templomokká lettek. Magyar hatóságok r a díván hivatalnokainak örökébe léptek. A vár is új katonaságot kapott. De nem magyart, hanem garázdái vallon csőcseléket Buttler János parancsnoksága alatt. öt évvel a felszabadulás után, Eger királyi városként szerepel. Pecsétjében »Nos judex senatores Liberal Reg. Civitatis Agriensis«-nek! nevezi magát. Ám az önállóság sértvén egyfelől a püspök, másfelől Heves és Borsod vármegyék érdekeit, nagy vita támadt, ami csak akkor szűnt meg, mikor I. Lipót 1694-ben a régi állapotot visszaállította. A város tehát újra a püspöki földesúri joghatóság alái került, dé a vár 4 kincstári birtok maradt. Eger vár sorsa a törökök kivonulásával úgyszólván betelt. Komoly ostromot inem látott többé. Bercsényi Miklós, a kuruc felkelések idején körülzárolta ugyan, dé hevesebb ostromot nem indított falai ellen. 1705. jan. 2.-án Eger kapitulál Rákóczinak. Német és rác őrsége elhagyta a várat, melybe a fejedelem február végén tartotta bevonulását. Ám a kurucok eddig fényes csillaga halványulni kezdétt. A sok! diadalmas ütközet után vereségre vereség következett. Az 1708. évi trencséni csata után remény sem 1 volt többé; a végső győzelemre. A következő évek harcai már csak meddő erőkifejtések voltak. Az [egri vár 1708-ban látta utoljára a Fejedelmet. Két évvel később Rédey, Ferenc — az amúgy is bomlásnak indült várat átadta Pálffy János grófnak, Felsőmagyarország vezénylő főparancsnokának, a szatmári béke létrehozójának s ezzel a sok dicsőséget, sok szenvedést, könnyet, vért, pusztulást, idegen népek hatalmát látott falak, hadászati szempontból megszűntek értéket jelenteni. De örök értéket jelentenek nemzeti szempontból. Minden magyar által fölkeresendő zarándokállomását a nemzeti kálváriának. Történetének tündöklő lapjait nem homályosítja el a százéves török' birtoklás sem, sőt éppen ez nyújt fényes bizonyítékot arra, hogy a ma— 336 — 10
