Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Mátra vidéke
hető állapotba hozni. Bornemisza várnagysága mindössze két évig tartott. Egy portyázás alkalmával ugyanis Veti, hatvani bég anatóliait lovasai elfogták, előbb Budára, utóbb Konstantinápolyba hurcolták s itt a Jedikula sziklábörtöneiben pusztult el. Utódai a várnagyságban Zjarkand'y Pál, a Verancsics püspök által 'kinevezett Zoltay István, aztán Horváth Ferenc, Mágócsy Gáspár, Forgách Simon, kik alatt teljesen átépült, megerősödött, megszépült a vár. Ideje is volt, mert a 'hadihelyzet egyre bizonytalanabbá vált. A XVII. század végen Eger körül a török támadó gyűrűje egyre szűkebbre szorult. Hatvan, Buják, Salgó, Fülek, Szécsény, Hajnácskő, Tokaj, Szerencs, már török birtok. Növelte a bajt, hogy Mik'sa, majd' Rudolf király német kapitányokét rendelt Eger védelmére, — Ungnád Kristófot, Kolonics Bertalant, — kik ajkezük alatt álló csőcselék német őrséggel, nem védelmezői, hanem fosztogatói, kiélői voltak a környéknek. Jellemző idevonatkozólag a magyar országos rendeknek egy 1588. évi felirata Rudolf királyhoz, melyben többek közt panaszolják, hogy »....'míg Egerben valaha bőség volt a vár pincéjében a borban s annyi volt, hogyha egy nagy hordóba öntötték volna együvé s hátul 1 megfúrják, egy évig se folyt volna el teljesen, míg most alig találhatni ott valamit...« De sok panasz Volt amiatt is, hogy a német őrség nagyobb zsoldot kapott, mint a magyar. így egy német lovas (havi zsoldja 7 forint volt. A magyaré ugyanekkor csak 4 forint és 50 dénár. Míg egy német gyalogos 4 forint zsoldot kapott, addig a sokkal hasznavehetőbb és megbízhatóbb magyarnak csak 3 forintot fizettek. Természetes, hogy ez a megkü!önbözfce[tés a magyar katonák körében állandó elégületlenséget keltett és sokkal inkább tartották ellenségüknek a németet, mint a pogányt. Ilyen viszonyok között köszöntött be az 1596. év, mely Eger történetében korszakos változást idézett elő. Ebben az időben Nyáry Pál volt a várnagy. Őrsége 1000 magyar és 3500 szedett-vedétt vallon zsoldosból állott. A hatvani kegyetlenség miatt feloőszült III. Mohamed szultán 1596 szept. 21.-én, 200 ezer harcossal érkezett Eger alá, s azt a vallon őrség árulása folytán csakhamar el ís foglalta. Eger bukása teljesen új helyzetet teremtett. Mezőkeresztesnél, a török legyőzte az egyesült magyar sereget. A giyőzelem hírére Szarvaskő és Sirok várával mintegy 150 község is megadta magát. Ezzel Eger vidéke egyszerre egy nagy török terület központjává s a budai, temesvári, kanizsai pasalikok után, a negyedik török tartomány székhelyévé lett. Ennek a pasaliknak a területe — Kászon egri pasa leveleiből kitetszőleg — Miskoícig, Debrecenjg s a DunaTisza közére terjedt s Ain i Ali 1614. évi irata szerint négy szanldz'sák 1ságra, az egrire, szegedire, szolnokira, hatvanira oszlott, sőt a XVII. században ötödikrek a gyarmati szandzsákság is hozzá csatoltatott. Hogy milyen nagy fontosságot tulajdonított a török Eger elfoglalásának, mi sem bizonyítja jobban, minthogy III. Mohaméd 1 szultán erről az egész birodalomban kihirdetendő fethnámét, — győzelmi! jelentést — adott ki, az egri pasalik fejét pedig vezíri méltóságra emelte. Felette érdekes Evlia Cselebi török utazó 1664—66. évi föl jegyzéseinek az a része, melyben az egrj vár és város török korbeiii — 332 — 10
