Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Mátra vidéke

melyek a rege szerint mindaddig ott fognak álldogálni, valameddig ^zí utolsó kődarab is el nem tűnik a hegy ormáról. * Hevesvármegye keleti részében, a Mátra és Bükk hegységet azi Egervíz völgye választja el egymástól. Nemcsak tájrajzilag, hanem geologiailag is elütő hegyek ezek. Igy a Mátra, melynek hatalmas főgerince, a Tama völgyén túl, szelídebb dombvidékbe ereszkedik, főleg vulkáni eredetű trahittömzsökből, bazaltból, tufából, konglomerátból áll, míg a Bükknek az Egervíz balpartjára eső része, kristályos palából, juramészből és karbonképletekből van fölépítve. Ez a hegys?akasz a 175—190 m. tengerszinti völgyfenékből hirtelen tetemes magasságba emelkedik* amennyiben a Heves és Borsod vármegyék határán kjrálykodó Tarkő, 932 méternyire tolja föl ormát a tenger színe fölé. Az Eger völgyének ez a része, már az ősidőkben is fontos átjáró) kapu volt az Alföld és a Hegyvidék között. Természetes hát, há a sík és dombvidékek peremein előszeretettel tanyát ütő ősnépek, már a történelemelőtti korokban lakóhelyül választották s mint az Eger vidékén lelt nagyszámú kő, bronz, kora vaskori lelet igazolja, évezredékén át itt élték le primitív életüket. A szarmata-jazig és gérmán-carp törzsek határmesgyéjén századók folyamán így fejlődött népes teleppé az a hely, melyen ma Eger városa terül. Ha az idegen E g e r b a k t a vagy F ü ze s a b o n y felől közeledik a városhoz, a legkedvesebb tájak egyike bomlik előtte- Az előtérben alacsony, legömbölyödött oldalú, szőlőkkel borított, élénkzöld színbe öltözött dombok. Köztük egy soktornyú város. A város fölött ősi bástyafalak. A falakon túl, — mintha háttérnek volna festve, — fokozatosan kékülő, szürkülő, elpárásodó hegycsipkék koszorúja. És a hegycsipkék fölött az élesen kiváló ultramarinkék ég, mely szinte sziporkázva, tükrözve veti fényét az alant elterülő tájra. De patinás fénnyel árasztja ef a történelem is. Minden dbmbafakufat, mindén kődarab, mindén fűszál és porszem, alkotó része itt a történelemnek. Századok emléké fűződik hozzájuk. Hősök dicsőségéről, mártírok szenvedéséről, idegen népek százados uralmáról, majd

! csúfos bukásukról, új magyar életről, szébb jövőről beszéf itt mindén. Várának történeté kicsinyben a ma-J gyar történelem: fény és árnyék, öröm és szomorúság, győzelem és elbukás, elfásult közöny és életre ébresztő remény. Forgassuk ezekét az ódon lapokat és ismerjük meg belőlük a vár történetét: Az Eger folyó balpartján emelkedő vár története a Krisztus előtti századokba nyúlik vissza, mikor itt a kvád, illetőleg marahán őslakók, az Egervölgy védelmére kiklopszi kövekből és sziklákba mart üregekből álló u. n. pogány várat építettek. Hogy milyen állapotban volt a honfoglaláskór, arra nézve semmiféle följegyzés nem maradt. A honfoglalás történetével részletesen foglalkozó Anonymus mester ugyanis munkájának XXXII. fejezetében csak azt említi, hogy a Munkács felől érkező Árpád, az Eger és Osto— 329 — 10