Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Mátra vidéke
kúphegy válik ki r melynek csúcsán a siroki, másként darhói vár áll. Azaz (ma csak széteső rom, mely hosszú századok óta néma tanuja annak a nagy változásnak, mely az idők múlásában körötte végbement. 'Mai állapotában két részből áll: a felső és alsó-várból. A felsővár alatt teljesen ép, száraz és szerteágazó kazamaták vannak. Az alsóvár Imegviseltébb és látszik, hogy volt idő, mikor ép falrészeit kőbányának használták, A várfalakon álló vándor ma Verpelétig beláthat a Tarna völgyé-* be, de inem úgy régen, 'mikor mégj a'kúphegyekét tarolatlan bükköriások fedték s ezek az idegen szemek elől úgy elrejtették a várat, hogy ember lett légyen, aki rátalált. A felsővár építőjének 'nevét nem ismerjük. Alsó, ujabbkeletü részét legrégibb ismert birtokosa, az ősi Aba nemzetség Borh-Bodon ága építtethette. A XII. század' végén, a család Demeter nevü tagja, Csák Máté híve s az akkor ígyengelábon álló királyi hatalomnak éppen olyani megcsúfolója, mint Máté úr. A rozgonyi csata után, mely alaposan megtépázta a végvidék i dinaszta félelmetes erejét, sor k^erüft a kisebb legényekre, így Borh-Bodon Demeterre, enniek két fiára: Miklósra és Demeterre is, kik hűtlenség címén viesztettek el ősi birtokaikat, melyekbe Róbert Károly 1324-ben királyi castellánusként az ugyancsak aba-nemzetségbeli Kompolthy Imrét állította. Nagy Lajos idejében még mindig királyi vár, a kiváló uralkodó szerető gondoskodásának tárgya. Ugyanis Lajos parancsára a már addig is jelentékeny vár nagy átalakításon ment keresztül. Erős bástyákkal, tornyokkal bővült. Várnagya, majd zálogbirtokosa Domoszlai Miklós, ki azonban csak kevés ideig bírta, mert 1389-ben Mária királynő adományából, már Tari László mondja magáénak. Bár az egri káptalan László mestert 1390-ben, annak rend'je-imódja szerint beiktatta a várbirtokba, azt eleinte nem foglalhatta el, mert Dch moszlai Miklós fiai: János és Demeter, ugyancsak az egri káptalan előtfe pert indítottak Tari ellen és vagy a birtokot, vagy a zálogként régiebben adott 2000 aranyforint visszaadását követelték. Zsigmond király a pert a Tariak javára döntötte el. Őket hagyta a várbirtokban, de kötelezte László mestert, hogy a záíogösszeget a Domoszlai testvéreknek rövid időn belül fizessék vissza. Sirok a Tariak kezén csakhamar olyan rohamos fejlődésnek indult, hogy a XV. század elején 'már oppidiumnak (városnak) írják és vámszedés i joga is volt. László fia, a Pokoljáró Lőrinc, kezdi zálogba adogatni a birtok egyes részeit. Igy olvassuk, hogy Száj lát és Nagyberket 40 aranyforintért Rédéi Andrásnak zálogosította el, majd mikor Lőrinc unokái, György,, Margit és Erzsébet idejében örökös dínomdánom színhelye, volt Sirok, egyszer csak bedugult mindén köícsönforrás es György úr hogy rengeteg adósságától megszabaduljon, Guthi Országh Mihály nádornak és. Nánai Kompolthy János fiainak, Miklósnak és Vencelnek, huszonnégyezer aranyforintért zálogba adta nemcsák a várat, hanem 1 a hozzátartozó összes falvakat, névszerint: Verpelétet, Tiribést, Kis- és Nagybarkányt, Lucint, Sámsonházát, Tart, Ágasvárt, Fejérkőt, Pásztó város harmadrészét, a siroki, túri, nagyberki vámot, tribesi malmot s a Tari várához tartozói Mátra erdőségeit. Mátyás király 1472-ben Guthit és Kompolthyt nemcsak megerő— 327 — 10
