Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Mátra vidéke

(883 m.), Vércverés (694 m.), Csőrhegy (725 m.), Sombokor (936 ni.), Saskő (899 m.) és valamennyinek koronájaként az 1014. méter magasságba nyúló Kékes. i Az ó'si kráterek nyomai több csúcson, így pl. a Kis-Galyán, Ocs|i-» csinszkón, Tóthegyesen, Átalkőtetőn, ma is pompá:an kivehetők. Geizir lerakódása! az asztag kőn, a hasznosi Felsőhuta fölötti Vöröskor» lés So I y lm o s n á I az Üstökfőn láthatók. Tátraszérű hatásokat kiváltó részletek: szédítő szakadékok, feltornyosuló ormok, falmeredekségű hegyfalak, a Kékestől északra eső hegycsoportban, nevezetesen/ a Sorkő, Sombokor, S öt éti á pa, Saskő, Rózsásbérc és Disznókő környékén vannak. A Keleti- vagy K i s - M á t r a, a Parádfürdő és Recsk község tői délre és keletre eső területeket ágazza be. Itt a tufa és lávatakariók az oligocén és miocén alapon ülnek. A takarók zöme miocén riolit, melv messze ke'etre húzódik és (itt érintkezik a Bükkiel. Ebben a szakaszban jelentékenyebb emelkedések a S z e d e r j e s t é t ô (679 m.), C sle!r e p e stet ő (734 m.), Zúgó (633 m.) és Remete be tő (605 méter.). A hegység eme részében is számos helyen lehet az egykori geiiziirek (nyomaira bukkanni. Pompásak és <rendkívül tanulságosak itt azok a geizirtölcsérek, melyek a riofittufa laza szerkezetét a tölcsérek felületén, üvegszerű kovasavas tömör kőzetté alakították át. De nem Ikevésbbá érdekesek itt a karbonkori hegyroncsok, melyek a Tarna balpartján, fő'eg a Darnó és Várhegyben jelentkeznek. A riolittufábói álló siroki várhegy kőbálványai, mint a denudatív erők leg^szebt* példányai érdemelnek említést. A Déli-Mátra az ősi Mátratömb lesűlyedt, elkopott, az Alföld síkjába simuló része. A terület legkiemelkedőbb tagjai a Zagyva balpartján fekvő Apc fölötti Somlyó (397 m,), a Jobbágyinál emelkedő Nagykársas (509 mii) s a Gyöngyös és Abasár között kimagasló Sár (498 m.). Az ősi tűzhányó működés nyomai itt a hőforrások, melyek' közül megemlítjük a gyöngyöstarjánit, gyöngyösit és pálos!vörösmartit. Ugyanitt szembetűnnek az egykori geizirműködes koVasavaS tölcsérjei is, melyek elképzelhetővé teszik, hogy évmilliók előtt ugyanolyan mozgalmas és csodálatosan nagyszerű lehetett a táj képe, mint ma például Izland szigetén, Vagy az amerikai Yellowstone-parkban. Ami a Mátravidék vízrendszerét illeti, elmondhatjuk, hogy az elég g!azdag|. A hegység (belsejéből minden irányban, úgy a Zagyva, mint a Gyöngyös és Tarna felé, az erek, csermelyek, patakok egész tömege siet. A hegység északnyugati és nyugati részeinek nevezetesebb patakjait : a S z u h á t, C s e v i c é t, Kövecsest, a Zagyva fogadja magába. A fő vizér azonban a Tarna. A Galyatetőtőtől a Siroki-köinyökig, ebbé folynak íaz Északi-Mátra összes patakjai. Délen ebbe folynak a T a r in ó c a, a D o m o s z I ó -, M a I o m -, B e n'le -, Gyöngyös patakok is. Ez utóbbinak ismét kiterjedtebb vízkörnyéke van, amennyiben a kisebb ereken, csermelyekén kívül a Közép1 Mátrából lefutó Szén-, Csukás-, C sete r nás-, Nagy-, Mono s t o r -, O r o s z i -, M é r g e s - Tarján-, S z á r v á g y és Hársas patakok vizét fogadja magába. — 311 — 10