Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Mátra vidéke
vánu It meg a tájon: többször öntötte ef a területet, a visszahúzódó! Víz a bemélyedŐ öblökben, teknőkben többször alkotott lagur>ás, mocsárfészkeket, melyek búján növő vegetációjának emlékei a salgótarjánival korban, fejlődésben azonos, dé palás beágyazásaik miatt gyöngébb kalóriájú, úgynevezett Mátraszenek. Ezek a széntelepek a Mátra északi lábánál Bátonytól—Parádig-v a déli oldalon Gyöngyöspata és Tarnaszentmárton között csaknem, összefüggő láncolatot alkotnak. A Mátrát szerkezetileg több, egymástól olykor lényegesen elütő részre kell osztanunk, de ugyanezt la beosztást követhetjük akkor ís, ha turisztikailag akarjuk alaposabban megismerni. A Nyugati, vagy P á s z t ó i - M á t r a, a Zagyva völgyéből emelkedik ki. Magasabb, meredek, többnyire kopár oldalaik az egykoirij vulkáni tevékenységet szépen mutatják. Egymást váltják itt a láva és tufarétegek, likacsos geiziritek és a vidék legmagasabb vulkánja, a 803 méteres Muzslai-hegy körül a 20—30 méter magiasságú 1 hegypárkányok, melyek különösen festőivé teszik a tájat. Az ettől délre eső vidék Szurdok- és Gyöngyöspata között, az Alföld felé erőteljesen sülyed és főleg az a medence, mely az élőbb émlítétt községek, valamint Apc és Szűcs közé esik, érdékés szarmatakorú diatomeás palával van kitöltve. Ezzel szemben a Zagyvának Szurdbk-J Püspiöki és Hasznos, illetve Tar közötti völgyét kavicsos törmelék tölti ki, melyet lazaszerkezetíű pleisztocén lősz takar. A terüket eme része mint kiváló szőlő és gyümölcstermelő vidék ismeretes. Az É s z a ki - M át Ira a Zagyva és Tanna völgyéből emelkedik. Három-ötszáz méter mágiasságot meg nem haladó do;mbvidék ez, melynek közép-, felső oligocén és miocén korú üledékes rétegeit főleg R,ecsk és Parád környékén jércgazdag andezit és piroxépandezit lávát kitevő vulkánok törték át. A hajdani vulkáni tevékenység nemek emlékei Nagybátony határában azok a 8—10 mé'er vastag, több kilométer hosszúságú piroxén-andézit telérek is, melyek mint Vízszintesen széthasadozó oszlopok, várszerű falként húzódnak hejgy en-völgyön át s a felületes szemlélőben ősi védművek benyolmását keltik. A megtekintésre érdemes fa'a kat, ma a nagybátony i állami| kőbánya fejti. A Középső-Mátra, a Hasznos község meHett -lefutó Kövecses pataktól északra, az Ó várral (784 m.), illetve Ágasvárral (787 m.) kezdődik s Parád-fürdő—Márkáz község között, a Mátrán átvonuló észak-déli irányú képzelt vonalig terjed'. Ez a hegység tulajdönképeni] magva, turisztikailag legszebb, geologiailag legérdekesebb részié. Egy hatalmas, piroxen rí o I it és andézittufából, brecciából felépített vulkáni világ, 'melyet az elmúlt évmilliók hol erőteljesebbjen, hol gyengébben működő eróziója hosszú, párhuzamos völgyekre, kúpokra, ormokra, meredeken alászakadó hegyfalakra tördelt, szakgatott. Itt emelkednek a hegység legmagasabb csúcsai. Az Ágasvár és Galyatető (965 m.) között itt húzódik a csodálatos szépségű, átlag hélnnyolcszáz méter magasságú Mátrabérc, melynek jelentékenyebb emelkedései a Szamár kő (709 m.), Vöröskő (751 m.), OcsicSiin szkó (818 m.), Piszkéstető (868 m.), a Nag;y-Ga1 y á t ó I délre, délkeletre emelkedő Nyesett b érc (808 m.), K i s Galya f/72 m.), Nyirjes-bérc (682 m.), M o g y o r ó s - o, r o imt< — 310 — 10
