Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Királylehotától Poprádig

Képtárához fogható értékű nincsen a Felvidéken. Pedig a csehi» foglalás előtt igen sok

1 festményt szállítottak el biztos helyre. Betléren túl a Sajó völgye hirtelen összeszűkül. A vonat játszi kedvében az alant kanyargó Sajónak ho! a jobb, hol a bálpartján ro-* han. Mellette kígyózik az út

F melyen keskeny, hosszú, hegyvidéki szekerek karavánja baktat Rozsnyó felé. Parányi falvacskák állomásait kiáltja a vonatvezető: Veszverés, Hencő, Alsósajó, Oláhpatak. Oláhpatákon túl ismét benépesül az országút. Halinás, szűrös atyafiak tapos-v sák a bokáig érő kopo-rt, mely a csörtető szekerek után percekig felhőibe borít mindent és vastag rétegben ül az utmenti bokrokon. D o b s i in á h o z, éhhez a híres bányavároshoz közeledünk. Közéletét sívító harsogás, búgás, fütyülés zaja árulja el. Ösnégli kvád telep. Bányáit a bronzkortól kezdve az egymást váltó népek művelték. Mikor a magyar imepriumi a Gölnic, Felső-Sajó és Garam vidékére is kiterjesztette uralmát, első királyaink siettek bányamuvelő munkásokkal telepíteni be a vidéket. A XIII. század közepén Topschau a ineve. A XV. században már számos kiváltsággal bír. Lakosai szabad

1 polgárok. Bírájukat, papjukat szabadon választják. Zsigmond király 1417ben kelt oklevele Dobs inát oppidümnak, azaz városnak mondja s annak országos és heti vásárjogot ad még pedig »mindazokkal a jogokkal együtt, melyekkel más szabad királyi városok bírnak«. A XVI. század háborús éveiben Basó Mátyás rablóhordája, majd a füleki pasa harácsosai fosztogatták. Sőt ez utóbbiak 1584-ben a várost föl ;is perzselték és lakosai közül 350-et rabságba hurcoltak. A város bányászata a XVII. század elején vett nagy lendületet, Imikor Schon János Gottlieb megnyitotta a Zember-, ko bald- és nickel bányáit, beállította vaskohóit s a kobald bányászat terén Dobsinát a* világ összes e nemű bányamüvei fölé emelte. Szerpentin bányáinál csak a dunántuli Borostyánkő vidékén nyitott bányák értékesebbek. Századokon át híres fegyvergyára Mátyás király óta látta el fegyverrel a magyar katonaságot. Mátyás az itt készüft fegyverekkel szerelte föl híres feketeser)egét. A mohácsi vész után itt gyártották János király hadainak fölszerelését. Innen kapták fegyvereiket Bocskav hajdúi, Thököly, Rákóczi

1 kurucai. Sőt mint azt a szepesi káptalan 1771-ben kiadott levele igazolja, üzemben állott még Mária Terézia korában is és az osztrák örökösödési háborúban nem egy hadosztályt szereltek föf az innen kikerült harci eszközökkel. Dobsinát elhagyva, nekivágunk az erdőnek. A süppedő avar elfogja lépéseink zaját. De ritkul laz erdő. A törzsek között megcsillan az ég kékje. Fenn járunk a tetőm. A nagy Lipovec ormán, melyen kövecses ösvényt vágott a nyári zápor, tavaszi olvadás. Egy helyen szétnyílik a lombsátor. Megbűvölve állunk meg néhány pillanatra. Mélyen alattunk, egy bádogtornyu falvacska fürdik a napsugárban. Valóságos! teknőben fekszik. Köröskörül hatalmas fenyvesek. Meredek sziklafalak. Önkéntelenül bontjuk

1 részeire a színpompát és gyönyörködve állapítjuk meg, hogy az előtéri fenyvesek élénkzöíd sátora miként válik laplevegő távlatában kobalddá, kékeshamvas-szürkévé. Elnézzük a kanári; zöld

1 rétet, a bádogtetejü házcsoportot, az égen úszó és a földre szürke árnyékot vető felhőcsomókat, majd gyors elhatározással rálépünk — 292 — 10