Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Királylehotától Poprádig

hamispénzverő Bebele Ferenc udvari papja, Fischer András, kit ura innen hurcoltatott a vár bástyáira és taszíttatott a mélységbe, merf az szemére merte lobbantani gonoszságait. Majd egy fedett, vasrostélyokkal elzárt, sziklába robbantott odu-. sor következik. A várbörtön. Megborzadunk, mikor eszünkbe jut, hogy hosszú századokon át mennyi szenvedés, rettegés, kín, gyötrelem; föllobbanó remény és kétségbeesésbe sodró csalódás színhelye volt az odusor s a vári élet hajdani fényessége mellett valóban csak akkor ismemők megi a középkori ember durva, mások fájdalmad iránt érzéketlen, végtelenségig önző lelkiségét, ha ezek a falak beszélni tudnának s elmondhatnák, hogy milyen retteneteknek voltak

1 tanúi. -4 A vár harmadik szűk udvarán, egy vasrácsos kapu a középvár viszonylag legjobb karban tartott emeleti részébe vezet. A lépcső-, kiongó folyosó és az innen nyíló lakosztályok ajtajai fölött fel írásos táblácskák, falrafestett üdvözlő, bölcsmondásos köszöntései fogadják a látogatót: Igy a lépcső ajtaja fölött ez a felírás köszönt: »Szíves üdvözlés ezen várnak szeretett birtokosához és kedves fogadása mindén jó intézettel ide jövőnek

1.« Az első szoba ajtaja fölött bölcs életigazság figyelmeztet: »Iparkodj a mulandókon örökké tartandókat vásárolni.« Aztán klasszikus latin mondások. Négy-öt soros versek. Alattuk az évszám: »Pichta in Arce Krasznahorka Anno 1748«, vagy: »Haereditariorum Arcis Krasznahorka 1750«. Ebből a teremből nyílik a családi képtár. Maga egy darab történelem. Régi, országisorsot intéző, neveikben részben ma is élő nagyságok érdekes galériája. Fény, pompa, hata'bm, gazdaság, harci dicsőség, magasba ívelt gyönyörű életpálya, hatalomban tobzódó, jogot, törvényt lábbal taposó kegyetlenség típusos képviselői a letűnt századoknak. Ahány kép, annyi egyéniség. Ahány arc, annyiféle jellem. Annyiféle élet. Annyiféle emlék. Jó, rossz egyaránt. A képtár elsői darabjai természetesen nem egykorúak. Olyanok, amilyeneknek a család későbbi sarjai, vagy az alkotó piktor elképzelték. Egyrésze kezdetleges mázolás. Esetlenek, darabosak, mint a a kor, melyben készültek. De vannak művészi értékű darabok is. Némelyiket feketére patinázta az idő. Festékét beszippantotta a vászon. Némelyik viszont friss, eleven, életszínű, finom rajzú, mintha tegnap fejezte volna be a mester. i A képtár első darabja egy torzonborz, sűrű szemöldökű, gondozatlan bajúszú és szakállú férfi. Fején kerecsentollas báránysüveg. Ez András vitéz, ki a családi hagyomány szerint Szent István király koronáztatása alkalmával Esztergomban rendezett vitézi tornán, ellenfelét vassisakostól, páncélostól együtt egyetlen csapással szelte ketté. Mellette függ András fia, László, I. Endre király hívének egyszerű feketekeretes képe. Aztán Bertalané, Hunyadi János válogatott pán-i célos lovasainak alvezéréé, kiről az írás följegyezte, hogy a szentimrei csatatéren <5 aprította össze Mezid béget és tíz ökörrel vont, török zászlókkal és török főemberek fejeivel megrakott szekereken ő vonult be elsőnek Buda várába. De ő kisérte Hunyadi Jánost a rigómezei csatába is, hol 1449-ben a törökök fölkoncolták. És itt függ a falon Andrássy Péter, az első krasznahorkai várka

u pitány képe, kinek hatalmas márványsíremléke ott áll a vártemplom — 286 — 10