Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Budatintól Likaváig

sziklák függnek a magasból és rémülettel töltik el az utast, ki összeszoruló szívvel suhan eí alattuk. A vár eredete ismeretlen. Marahánok, szlávok, frankok egyaránt bírták. A hazai történelembe Csák Mátéval, Stibcrral, Pongráccaí vonul a neve, hogy századbkon át, mint rettegettt rablófészek legyen ismeretes. Magyar főurak, cseh rablók, királypártiak és összeessküvŐk, szabadságvédők és hamis pénzverők egymást váltották birtokában. A XVII, században •Wesselényi Ferenc nádbrispáné. Enlnek a felesége volt Bosnyák Zsófia, a sztrecséni szent, kinek a lelke ma is ott lebeg a romok között. Azt 'mondja a rege: mikoron estenden a hold

1 fogyó szarva előbukkan az égbemeredő hegyóriások mögül éiS hosszú fényhidiat von a ringó habokra, mintegy varázsütésre új élet száll a sötét romok közé. Az ;idők viharától megrongált falak újra állanak. Fényözön sugájrzik az íves ablakokból és kürt harsogása, festői várnépség dévaj zsibongása betölti alant a csendes völgy ölétA hatalmas vártorony íves ablakából zokogó nő tekint a messzeségbe: Bosnyák Zsófia, a hitvesi hűség» és szeretet szent martirja. Mikor aztán fölhangzik alantról a hajnali harangszó és a keleti égbolt csillagözöne halványülni kezd

!, eltűnik mindén pompa, fény, leomlanak a büszke tornyok és az ébredő virág ismét csak' a szomorú romokat üdvözölheti. Bejárjuk az omladozó kőtömeget. Egy helyen, a Vágra néző oldalon, hatalmas, íves ablakú terembe lépünk. Azaz nem' terem! az már, csak volt valamikor. A mennyezete beszakadt. A boltozatot tartó oszlopoknak nyoma sincs többé. Falai levedlettek. Ablakaiból kitöredézett a márványból faragott keret. Kandallójában baglyok tanyáznak. A teljes pusztulás képe tárul elénk és ez annál lehangoltabbá tesz, mert eszünkbe jut, hogy nagy történelmi események játszódtak le itt egykor. Kétszázötven évvel toljuk vissza az idők kerékét. A trónon Lipót ült. Királyában egyik legnagyobb

1 ellensége a magyarnak. A hazafiak lelke a szégyenteljes vasvári békétől égett. A türelem

1 pohara csordulásig telt. A haza védelme a zsarnokkal szemben szövetkezésre kényszerítette q nemzet legjobbjait, kik Wesselényi Ferenc nádorral élükön elhatározták, hogy fegyverrel kezükbén, ha kell, az' életük árán is, megakadályozzák ama terv keresztülvitelét, hogy megtörje az ország erejét és beolvassza az osztrák tartományok közé. A haza sorsa iránt aggódok a sztrecséni várban gyűltek össze tanácskozásra. A tervezgetések feje, a mozgalom lelke: Wesselényii Ferenc, a nádor. Az ország első embere. Dúsgazdag magyar főúr. Tehát nem törpe forradalmár lélek, kit a mellőzés tesz elégedétlenné, vagy aki a mozgalomnak anyagi hasznára számít. Lenkünket megragadja a múlt emléke. Felajzott képzeletünk a! siztrecséni vár omlatag falaiba rajzolja a gyorsan bonyolódó dráma képeit. A képből az összeesküvők fejei lépnek elénk, hogy elmond

1-* j|á|k, mit tett a hatalom a szabadságtörekvések letiprására. A börtönök siralomházakká lettek. Zrínyit, Frangepánt, Nádasdyt lefejezte a !bakó. A kiközösítettek, vérpadra hurcoltak jajától hangos lett az ország. És, hogy legyen miért még jobban följajdufni, idegen zsofdbshadak lepték át a szerencsétlen földet, kik a íegválogatottab gazságok özönével töltötték meg a keserűség poharát. A látomás szertefoszlik. De leikünkön még sokáig ül a múlt — 253 — 10