Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Utazás Dévénytől Beczkóig

Szobái, termei, a íegpazarabbul, de egyben a legkifinomultabb ízléssel vannak berendezve. Nincs az a műtörténelmi kor, mely egyegy termében ne volna képviselve. Az egyszerű magyar tulipános bútorral berendezett szobáktól a nehéz gót-, a filigrán renaissance-, a cikornyás barokk-, a dús aranyozású XIV. Lajos- s az egyszerűségében pompázo angol bútorokig-, a kezdetleges népi himzéstől-szövéstől a legművészibb kivitelű gobellinekig-, a meszelt szobáktól a selyem-, brokát tapétájú termekig, képviselve van itt minden. Termeiben nem egyszer szálltak meg uralkodók. Igy Mária Terézia, II. József, V. Ferdinánd és I. Ferenc József. A kastélyt hatalmas park veszi körül, benne a [legkülönfélébb fajú ősfákkal, díszbokrokkal, nyírott sövénnyel szegett kavicsos porondu utakkal, ritkaságszámba mienő narancsligettel és olyan pálmaházzal, milyennel vetekedő egy sincs a Felvidéken. Galgócról P ői sťy é n e in át (I. ismertetérét a Fürdőtelepek c íejezetben) a Vág völgyében haladunk észak felé. Majd Verbón és Vittecen keresztül a B^ezovai-hegység ágai közé fúrjuk magunkat. Itt, a lajtamész konglomeráfba vájt sziklás mederben vígan csörgedez a Bláva-patak. Vize hideg, mint a jég. Kristályosan tündöklő, mint a gyémánt. Fodrosán suhanó, mint a finom kamuka patyolat. Ennek a pataknak a forrásfejénél hét-nyolcszáz év előtt néhány szén és mészégető kunyhó épült. Ezekből nőtt ki a jókői várbirtok legjelentékenyebb községe: J ó k ő. Mintegy két kilométernyire a községtől, a Brezovai hegység fővonalában, a többitől mély völgyekkeí elválasztott hegykúp emelkec'ik. Sötét ablakszemeivel erről tekintget a messzeségbe a jókői várrom, mely pusztulásában olyan, mint az elaggott büszke ember, aki fölött elszáguldott az idő, megőrölte, megroggyantotta az Élet, dé roncsaiban sem adja meg magát: kitartóan dacol a múlandósággal. Nyolc-ki'enc száz év óta uralja a vidéket. Valamikor híres, neves, erős. Háromszoros bástyafal vette körül. A romok mint abroncskorona övezik a bokrokkal megült hegyet. A legalsó bástyaöv keleti oldalában kisded templom romhelyére bukkanunk. Közelében, fehérvirágú galagonyabokroktól takarva, egy szögbetükkeí televésett, zuzmóülte kút gádora sötét'ik. A szögbetűk évszázados múltról regélnek. Elmondják, hogy a hegyen büszkélkedő vár legfelső részét, az Ur szerény imádságos házát és a kút gádorát, a Géza királyunk által 1075ben Franciaországból behívott templomosok építették. A kis templom és a kút gádora akkor még kiesett a vár bástyaövéből és csak a jóval későbbi építkezéseknél került a falakon belül. Jókő, több százados fennállása alatt, viszonylag kevésszer látott ellenséget. 1242-ben a Nyitrát ostromló tatárok egy kisebb hordája pusztította. A XV. században cs'eh husziták foglalták el, míg Hunyadi János ki nem szorította őket a vármegye területéről. A mohácsi vész után, Amurat jajcai pasa csőcselékhada ostromolta. Érsekújvárnak 1529-ben történt eleste után, hosszabb ideig szenvedte a törökhordák pusztításait. 1626-ban Bethlen Gábor katonái fog lalták el. Majd a császáriak ostromolták, dé eredménytelenül. A Rákóczi-féle szabadságmozgalmak idején, 1707-ben, a Morvaország felől betörő Starhemberg Guido császári tábornok támadta meg s a nyugati határ váraival: Sasvárral, Berenccsel, Szomolyánnal, Éleskővel együtt, Jókőt is elfoglalta. Ebben az időben a vár már erősen — 221 — 10