Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

A szentélyben álló gótstílű szárnyasoltár a Szepesség egyszerűbb kivitelű szárnyasoltáraira emlékeztet. Érdekes, hogy lóherelevéi-alakúl faragással díszített szentség háza és .keresztelőmedencéje is fából készült. S ze p e s mie g y e legrégibb fatemplomainak alapjait még a XII. század végén rakhatták le, mert átmeneti stílusúak. Ilyenek az időközt javítások ellenére is eredeti formáját megőrző tribsi, jurgói és k r i g h i templomok. A sárosmegyei fatemplomokhoz hasonló szentegyházak vannak; még: Máramarosban Gyula-Monostoron, Bártfalun, Szand

1 á n, R ó k a im te z ő in, D o I h á n, Királymezőn, T r e b u s á n, D o m~ b ó n, Vi són, Kőrösmezőn, Alsó és F e I s ő k a I o c s á n, V u Ic! sán á n, Alső és Fe I s ő-S z i ne v é r e n, Polyanskén, SófalV' á n ; Beregben D i s k o v i c á n, AI ma mező n, H á r js falván, S e r b ó c o n, B i s z t r á n, R o s z t o k á n ; F le I s ő-V e r e c k é n, I s z k á n, Ungban S t ru z s icári

f Ľ y u b n y á n, Szuchán, U z s o k o n, F e í s ő g ere bene n, Tic h á n, S z mer k o ván; Ugocsában K í s~ R a k ó c z o n, R a k a s z o n, Kí i r v á n. V e I é t e n és T u r c b á n y á n

. s * \ Hazánkban a csúcsíves stílus körülbelül kétszáz évig uralta a kép-í zőművésizietet, de úgy Magyarországon, mint a külföldön, már a XV. század

1 elején érezhető annak hanyatlása s ezzel egyidejűleg egy új, művészeti irány kibontakozása. Ez az új stílus, úgy szellemi téren, mint a művészet minden ágában átvette a vezető szerepet s meri irány*»zatában az óklasszikái formák újraélesztését tűzte ki legfőbb felada-V tául, azért e törekvést renaissance inak nevezték el. A renaissance bölcsője Olaszország. De ugyan hol is lehetett volna máshol, mint a klasszikus művészetek eme örök hazájában, hoJ még sértetlenül állott az antik monumentális műemlékek jelentékeny része, melyek akaratlanul is mély hatást gyakoroltak a későbbi korok* művé sz et i tevéken ysége i re. A magyar földön Zsi g moin d országlása alatt látjuk az új mű-i vészeti irány legelső megnyilatkozását. A stílus első ismert művelője, helyesebben pártfogója nálunk a firenzei származású Filippó Sco-i lari, magyar néven Ozorai Fülöp, ki tolnamegyei birtokán, Ozo-í illáin, M^anetti Ammanattival, a híres olasz mesterrel végeztet építke-" z é se ke t; í i lOzorai Fülöppel megindult a humanisztikai irány számos olasz! képviselőjének hazánk felé való áramlása, mely Mátyás trónralépté-* vei, helyesebben a nápolyi Beatrixszel kötött házassága után érte el) tetőfokát. Ekkortájt jöttek hazánkba: Masolino és Andrea di Castagnofestő; Pel'egrinó dj Terma a fafaragó; Paulo Santi de Duccio az építész; Aristotele Fioravanti a híd- és Chiementi Camiccia a palota és tle mp lom építő ; Bened'etti di Majano, a márványfaragó; Ercole dai Roberti a freskó és iniciálé festő; az aranyfonó mesterek híressége: Simonéi ló; majd Giovani Dalmata és Andrea Ferucci da Fiesole szobrászművészek, nem js számítva a Bibliotheca Corviniana kéziratainak pingálóit, iniciátorait, é'ükön az utolérhetetlen Attavante de Attavaniibussal. — 160 — 10