Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Építészeti és képzőművészeti emlékek

niális megoldásokat találunk, általában az egyszerűség, keresetlenség, dé emellett eredetiség, a népi díszítő formák sajátságos megnyilatkozása 1 jellemzi. Építményeikben az egyes tagok, oszlopok, kapuk, kimetszett desz­kaszegélyek, párkányok sokszor el sem képzelhető változatosságot mu­tatnak. Belsejükben a mennyezetek, falfelületek, karzatok díszítésében páratlanul érdekes mintázatokat és színhatásokat étnek el, sőt ezelc hatását stílusos falfestményekkel még emelik. Árvában ilyen érde­kesebb fatemplomok például T u r cf o s i n ba n, Oravkán, Chizs­n é n, Zabrezsen, Lestinén és Isztebnén vannak. Az Árvaváralja és Tresztena községek között fekvő Tu r do s s i n fatemploma, százados hársakkal körülvéve, a falu fölötti magaslaton élt. Szentélye egyenes záródású. ;Boltozata csinos fadónga. Fala<­zata egymásra helyezett, fecskefarkas faragással összecsapolt vörös­fenyő gerenda. Déli és nyugoti kapuja kifejezetten csúcsíves. Nyolc) oldalú nyerges tornya hegyes sisakban végződik. Belsejének mennye­1 zet festménye méltó csodá'at tárgya. Ennek ugyanis mintegy 80 négy­szögre osztott kazettás mezőjében, a szebbnél-szebb és változatosnál­változatosabb színű és alakú gyümölcs és virág motívumokból össze­állított rozetta díszlik. Falazatának belső felülete sárgás alapon sötét-* vörös színű szönyegmintát utánoz, míg karzatának mellvédje és pár­kányzata hasonlóképen elsőrendű dísszel borított. Az orovkai fatemplom Árvamegye egyik legnagyobb szenti egyháza. Hossza a hozzáépített kápolnával együtt 37 méter. Kazettásí mennyezetének rózsái ha nem is ofyan művészi kivitelűek, mint a turdossinié, de pótolják ezt karzatának hatásos festményei és pompás! faragású oszlopai. Belsejében a falmezőket teljesen elborító festmé­nyek az ó és újszövetség egyes jeleneteit ábrázolják. E festmények a karzat fölötti évszám szerint, 1556-ból valók. A c h li z sne i fatemplom szentélye po fig o n záródású. Belseje deszkázott. Karzata, mellvédje, mennyezete csinosan faragott, az előb­biektől eltérőleg azonban nincs kifestve. Külső falazata zsindellyel fe­dett, melyet koronkint újítanak, dé hogy az újítások, toldasok'-folto-* zások nyomai ne látszódjanak, a fölszegezendő új zsindelyeket előbb elbarnítják, hogy úgy mondjam: patináiják. Négyszögű tornya a nyu­goti oldalon áll. Déli kapuja és kapucsarnoka csúcsíves. Régiség tekintetében talán a z a b r e z s i-templomot illeti az első­ség Okmányszerű bizonyítéka a XV. századig nyúlik vissza. Agg hár­saktól környezve magas dombtetőn álí. Egyhajós poligonál szentélyű építmény. Főoltárának szárnyfestményei a XV. századból valók. Szó­széke, stallumai, csúcsívesek. Karzatának mellvédje, templomi és szó­széke, fából faragott keresztelő medencéje, ízléses mintákkal festett. A lestini egyhajós fatemplom hossza 23 méter. Szentélye a nyolcszög háromoldalával zárul. Északi oldalán álló hararigtornyába vezető lépcsőzet technikai megoldása dicséretére válnék még a gyakorlott építészeknek is. Karzatának mellvédje festett. Ezek színei­ben a finomabb, lágyabb árnyalatok azok, melyek' különösen fölkeltiki az ember tetszését. Esztergályozott oszíopú, lodzsás architektúrájú kar­zat alatti ülőfülkéi, készítőjének művészi képességeit magasztalják. A s áros megye i 25—30 fatemplom közül e helyen csupán aZ — 158 — 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom