Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

A Krisztus korát megelőző időkben, a keltákhoz tartozó markom a n n o k elhagyva Majna-melléki, hazájukat, a nagy közösség egyes törzsei, a Magyar-Morva-határhegység, Javornik és Beszkídék belső övé, ben, a Ba'bia-Guna s a mai Árva megye területét, részben pedig a Vág, Nyitra, Garam, Ipoly mellékéit lepték el. Mikor itt először találkozunk velük, a k vád o k törzsei viszik köztük a főszerepet, kik időszámításunk elején lépnek érintkezésbe a Dunántúlt elfoglaló romaiakkal. Ugyanis Tiberius Claudius (14—37.) uralkodása idéjén, egyes k'vád törzsek, szövetkezve a I u g i a k k a I és h e r m u n d o r o k k a I, Vangió és Sid'ó vezérlete alatt föllázadtak első ismert uralkodójuk: Vannius ellen, (Kr. u. 19—51.) ki a belső lázíadás leverésére, a rómaiakhoz for~* dúlt segítségért. Ebben az időben Palpellius Hister volt Pannónia kormányzója, 'ki miután sikertelenül kísérelte meg: a béke helyreállítását, az! országából kiűzött Vanniust ás híveit Tiberius császár utasítására, Pannónia északi részében, a mai Moson és Győr megyék táján telepítette? le, de ugyanekkor az esetleges barbár betörések ellen, légióit a Dunai vonaláig tolva, Vindbbona (Bécs) és Ad Flexum (Magyaróvár) castru-: m o kat építtette. ( A k vá id okról és j az ig okról igen érdekes jellemzést közöl Amlmianus Marcellinus IV. századbeli római történetíró, ki idevonatkozólag a következőket írja: ...»A kvládok és jazijgo'k erkölcs és barátság

1 dolgában és fegyverkezésben is egymáshoz hasonlatosak. Az erős és hatalmas nép a műveltség alacsony fokán állott. A jazigok lovasok, a kvádok inkább gyalogosok voltak s azért almazok inkább a síkságlot, ezek a hegyes Völgyes vidéket kedvelték. Fegyverük hosszú dárda, vértjük vászonnal bevont öltöny, melybe símított szaruhéjjakat szőnek bele. Törzsekre oszolva fejedelmek alatt éltek, kiket az előkelők csoportja vett körül. A király a törzsfejedelmeket egyesítette maga körül. A kvádok

1 a germárí néphez tartoztak, a jazigok ellenben, mint a szármátok

1, a skytha rokon ság'b a valók... « Hogy kelet felé meddig tartott a kvádok birtoka, azt csak azokbóí az ősi védelmi sáncokból sejthetjük, melyek egyfelől a Garam-folyó mentén, K é m é n d és B é in y között kezdődve, U j b a r s i g, másfelől' pedig az Ipoly vonalában Szobtól, He lembátóil, egészen} S e I-+ mrv e c'b iá in yjájig terjédÓleg, végül a Tarna folyótól D or mán don át a Tiszáig húzódtak és nyomaik ma is láthatók. Mikor a rómaiak az általuk elfoglalt Pannoniában megerősítették az északi és keleti dúnavoinalat, még nem gondoltak a balparton tanyázó kvád és jazig-törzsek erőszakos bekebelezésére. Egyelőre meg1 elégedtek azzal, hogy a kvád' népet hatalmi körükbe vonták. Királyaikat főbb fejedelmeiket ajándékokkal halmozták el. Viszály esetén békebírói szerepet töltöttek be. Pénzsegélyben részesítették őket. A Duna nem áthághatatlan határ többé a római civilizáció és baloldali barbárság között. Rómlai kereskedők, kézművesek lepik el kvád'iát melynek lalakosai tömegesen állnak a római impérium zsoldjában, hogy részt vegyenek Rómának a jazigok és dákok ellen vívott hódító harcaiban. Igy a kvádok földje, de főleg a Garam, Nyitra, Vág alsó síkságba simuló vidéke, lassankint olyan képet öltött, amilyent valamely idegert terűlet az előrehaladott békés bekebelezés előtt szokott mutatni. A Kr. u. 165. évben történt, hogy a germánoknak a MorVa foľyíóí — 129 — 9