Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken

Felvidékünk kőkori telepekben igen gazdag. Ezek a telepek legnagyobbrészt a hegységek folyóvölgyeiben, vagy az Alfölddel határos peremrészeken találhatók, de elvétve előfordulnak a magasabb hegyek barlangvidékein is, hol befészkelték magukat a paleolit-ember barlangjaiba. Már a XVII. században voltak egyének, kik nagy szeretettel gyűjtögették a Felvidéken itt-amott feltünedező »furcsa tárgyakat«. Ezeket azonban kezdetben nemi emberi készítményeknek, hanem részben

1 a Természet csodás játékainak, részben gyógyítóhatásu mennykődaraboknak tekintették s bizony sok időnek kellett elmúlnia, míg fölismerték benne az ember kezenyomát, alkotását. Alig van száz éve annak,! hogy a kőkori ember nyomait kutató első rendszeres ásatásokat Felvidékünkön megkezdték, de amint ezek eredményei, valamint a különféle munkálatoknál szórványosan előforduló leletek igazolják, alig volt olyan pontja ennek az országrésznek, hoí a kőkor folyamán meg ne fordult volna az ember. És éppen ez az, ami szembeötlő, mert idevonatkozólag vagy azt kell föltételeznünk, hogy a kőkor évezredei alatt feltünőképen elszaporodott az ember, vagy azt, hogy a régibb kőkor telepeinek még igen jelentékeny része rejtőzik a föld méhében, miért a két kor ismert lelőtelepeit véve alapul, óriási számbeli különbségeket észlelhetünk. Paleolit és neolit kőeszközök a miskoi ci, pilini, haügóczi és baráthegyi leletekből. Egyik legrégebben ismert lelőtelepe a Felvidéknek a B a r a d I a, (Aggteleki cseppkőbarlang), melynek Csontház nevü részében, több mint félszázad előtt (1876.) br. Nyáry Jenő végzett eredményes kuta;-} tásokat. Ezek a kutatások, melyek alkalmával igen sok emberi váz, csont és kőeszköz került ki a vastag stalaktit réteg alatti barlangi agyagból, egyszersmind bebizonyították, hogy a Barad'a már a paleolit ko-< — 120 —