Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Ősrégészeti vonatkozások a Felvidéken
majd kiterjedi tudományos harcot keltett, de abban a tekintetben,, hogy az a diluviumból származik-e s ha igen, ennek melyik szakaszából való, végleges döntés nem történt. Pedig ebben az időben, mint az alábbiakból látni fogjuk 1, Magyar-, országon már több olyan lelőhely volt, melyből értékes paleolit-foszszíliák kerültek napfényre. Minthogy pedig a külföldi ugyanolyan rétegekben, ugyanolyan ősállatcsontok társaságában, mind gyakrabban találtak kétségtelen emberi maradványokat, joggal lehetett következtetni, hogy nálunk is kellett élni a paleolit emberének. Azt a célt, meíy hívatva lett volna kimutatni, hogy Magyarországon élt-e a diluvium embere, sem a Szepesmegyében levő és 1874bén Badányi Mátyás által átkutatott ha lig ó ci, sem ugyanebben a (megyében 1878-ban Róth Samu által megásott p o r á c s i-barlangok leletei sem tudták előbbre vinni. 1876 és 1878-ban br. Nyári Jenő a gömlöirmeg'yei A g igt e le ki- (Baradla) barlangban folytatott naJgyob'bmérvű ásatást, melynek feltűnést keltő eredményéről »Az aggteleki-barlang mint őskori temető« című tanulmányában számol be. Felvidékünkön azok a helyek, melyek már a XIX. század hetvenes éveiben ősállat-kövületeikről voltak ismertek; a következők: Öselefánt fosszíiiákat leltek: Nyitramegyében Morván, Qturán, Verbón. Hontmetgyében Szobon, Zebegényben, Nagymaroson, Ipolyszalkán. Liptómegyében Deményfalván, Petternyán,Csernován és a baráthegyi-barlangban. Masztodon' vázrészeket találtak: Hontmegyében Zebegényben, Gömörben Ajnácskőn, Abaujmegyében Abaujszolnokon, Dobszán, Nyitrában Vágujhelyen, Verbón, Csejthén. Borsodban Szilváson és Detrekőn. Barlangi medvét és hiénát találtak Borsodmegyében ígricin, Hontmegyéban Magyarádon. Nemes szarvast és ős lova t Zóíyommegyében a lippovaibarlangban és Zebegényben, Hontmegyében Magyarádon. Rinocéroszt Nyitramegyében Óturán, Bankán. 1879-ben Rót Samu az ábaujtornamegyeí óruzsinaí barlangban végzett értékes kutatásokat, mi <oris a vastag baríangi ü edék" bofygatatan düuviá'is rétegében, tűzhelynyomokat, pörkölt és felhasogatott barlangi medvecsontokat talált. Korszakos leletével azonban nem vofc szerencsés. Fölfedezését kortársai kétkeaéssel fogadták. Az a bizottság, melyet a barlang rétegeinek felülvizsgálására Ruzsjnára küldtek, rriegb'ocsájthatatlan szűklátkörűséggel és tudománytalansággal, a napfényre került feletektől megtagadta a diluviáíis eredetet és ugyanez a sajnálatos eset következett be 12 évvel később, mikor Hermann Ottó 1891ben, Miskolcon, a Szinva patak partján, a mai szinttől körülbelül 3 méter mélységben felt calcedon szakócák diluviáíis eredete melliett foglalt állást s vele szembén a magyar paleolit létezését végeszaka-i d'atlan vitákban tagadták. Ám ennek a vitának ha más nem, egy haszna bizonyosan volt., Megindította hazánkban a diluviáíis embernyomok kutatását, melynek eredményeként végre sikerült ná unk is végleg oldönteni a paleolit-ember kérdését. Ma már több mint 25 olyan kétségtelen lelőhelyünk van, melynek pleisztocén rétegében a paleolit-kor emberének — 110 — .1
