Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei

peramarás ellen használt ökörfark díszeleg társával, a hasonlóképen) kígyómarást gyógyító vérvörös szegfűvel. A füffű, másként kövirózsa, telepeket alkotva cfíszlik a szirtdudorokon. Ha az ember kitép egyet! a többi közül, bámulva látja, hogy hitvány gyökerei fogód'zásra s nemi íápitáiék szívására vannak

1 berendezve. És valóban, a kövirózsa egyike azoknak a növényeknek, melyek

1 táplálékukat egész felületükkel a levegőből választják' ki. ' A kőfolyások magasabb szintjén é énkzöld bokrok szövevényét látjuk. Ha fölkúszunk hozzájuk, a bércfolyondár szétkúszó s a kődudorokat pompásan beszövő példányát ismerjük meg bennük. Kisséi tovább, a piros bogyójú kontyvirággial s a kedves, éjjel ibolyailíatcit: árasztó estikével találkozunk. Kezünkben már egész csokorra szaporodott a gyűjtött virág

1, mikor eszünkbe jut, hogy'a tornai romokig inagy útat kell még tennünk. Ám

1 alig hagyjuk el a Cukorsüveg pompás mésztornyát, egy-két ka-i nyarodó után már is megállunk a Bástya kő, majd' a szélesen terülő Ravatal mészkonkréciója alatt. A kissé kiszélesedett szurdok itt! ismét erősen összeszűkül, dé csak negyven-ötven lépés az egész, mert a Paradicsom' kapujánál újra kitágul, sőt megengedi, hogy a patak itt kis szigetet is formálhasson. A most következő szakasz' pár száz méternyire egyenesen mélyed a mészfalak közé, hogy aztán az O diva s kő és Táncterem alatt alig járható, szakadékos, elszukült vízeséises résszé vá'jék, melyen ha átvergődött az ember, egy ielőrenyomakodott hegynyelv hatalmas kengyelébe kerül. Az út a pataknak hol a jobb; h'ol a 'baipariján kanyarog asszerint, hogly a bal, vagy jobboldali sziklák alá vág-e a patak. Egy ujabb kanyar után elérjük a malmot, majd fölkapaszkodunk a mészfalak

1 gerincére és Tornáig itt folytatjuk az útat, hol megpihenve, egy csodálatosan szép út élményével gazdagon, írjuk jegyzőkönyvünkbe a látottakat. . A szádelői-völgytől keletre, attól légvonalbán mi.nt egy három' ^kilométernyire, párvonalosan húzódik az Áji-völgiy, mely a hasonnevű falucska fölötti Szarvas-hegy déli oldalában kezdődve, teljesen azonos keletkezésű és flórájú a szádelőivel. Hossza három és fél ki'ométer. Egyes részeiben még megkap óbb az előbbinél. Különösen a katlanokat követő szurdokokban, hol óriási sziklatömbökről zuhan alá a tajtékosan fodrozódó víz s a völgyfenék olyan keskeny, hogy alig hagy lépésnyi ösvényt az útnak. A bámulatos alakokat formáló mészkonkréciók : gúlák, oszlopok, tornyok, gigantikus méretű állatalakok, apró, a fehéren villogó mészfalakról sötéten letekintő barlangszemek s a sok érdékesség közül a

1 szurdok legnagyobb látványossága, az Ördög hídja, olyan kiválóságai ennek a patakvölgynek, melyet az erre bolyongó természetjárónak feltétlenül föl kell keresnie. ^z említetteken kívül érdékes beszakadási szurdokok még a Szepes-gömöri határon húzódó S ztracen ai-, Liptóban a Deményfalvi-, Trencsénben a S z u I y ó i-, Szepesben a Létán h eg y i, Túrócban a V r i c k ó i, melyekről könyvünk más helyén emlékezünk -meg. — 101 — .1