Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)

A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei

kint vad, ijesztő sziklavilágot mutat, ezért a turisták képzelete mél­tán nevezte el Dante poklának. Az Udvarkői-barlangtó! nem messze, a Csókásrét közelében a; C s ó k ás-b a r I a|n gi szűk bejáratú, de később kibővülő és 10—12 mé­méter rmlagas kupolával, keskeny folyosójárattal, érdékes sikátorral, szép cseppkőmedéncékkel és legbelső szakaszában hófehér stalaktitekkel sziporkázó üregét találjuk, mely éppen szerkezeténél fogva nem tar­tozott a bükki ősember lakásai közé, de mint kialakulóban levő csepp­kőbarlangot mégis érdemes fölkeresni. A lillafüredi Palotaszálló bástyafalas függőkertjei alatt, a nagy vízesés tövében, látványosság számba megy az Anna-barlang, mely képződésénél fogva egyik legérdekesebb természeti jelensége a fef­vidléki barlangoknak. Ezt a 'barlangot ugyanis a maga szeszélyesen íe­kerődző járataival, apró üregcsoportjai va', szintbeli különbségeivel, az őskőzetbe nem parányonkint vájta a szénsavat tartalmazó víz, hanem a felszínen rohanó patakból egyenlőtlenül, de hatalmas tömegekben kiváló di'uviális mésztufa le rakodások kavernás alakulásai hozták létre. A barlangot csak a legújabb időben, a lillafüredi nagyszíabású építkezésekkel kapcsolatban tették hozzáférhetővé, mikoris a járatok számos helyén, a színtbéli különbségeket lépcsőkkel kötötték össze és egész hosszában villanyvilágítással látták el. A barlang falait sivój mészkő helyett mohára, pókhálószerű finom csipkére emlékeztető nö­vénygyökeres tufaképződmény alkotja, mely minthogy merőben el­üt a csieptpkőbiarlangok ismert formáitól, annak külnönösen érdékes jel­leget és ritkán élvezhető szépséget kölcsönöz. Mint említettük, a barlang bejárása közvetlenül a Szinva nagyi vízesésének tövében van és egy érdekesen kiképzett betonfolyosóval indul. Első látnivalója a Hall, melybő* hosszú, kiöblösödő, össze­összeszűkülő, helyenkint lépcsőkkel ellátott folyosó a tipusos tufakép­ződményekben gazdag Északi fény nevű barlangrészbe vezet. In­nen a hirtelen emelkedő járat iépcsősora a S z t. Péter hajója, Jézus S z t. Szive és Paradicsom nevű üregek bejárását teszi' lehetővé és fantasztikus alakú tufaképződ'ményeikkel felejthetetlen ha­tást gyakorolnak a szemlélőre. A Paradicsom után a fel-lemenő lép­csők egész sora következik. A járatok szeszélyesen tekerőd'ző labirin-« tusokat alkotnak. Bámulva állunk meg itt egy-egy ősvilág i levél vagyf gallylenyomat előtt, hogy képzeletünk erejével fölidézzük az évmilliók 1 előtti idők csodavilágát, mikor még e barlang nem léitezjett s a tufábaí ágyazódott fatörzsek, gyökerek, levelek ott fürödtek a trópusi napi izzó fényében. A továbbiakban megtekintjük a Szentélyt, Orgonát, a va­lóban ijesztő Poklot, az Elvarázsolt kastélyt s a hatalmas ku­polával magasodó Múzeumot, melyben mintha ősvilági szaurusz­szörnyetegek alakjait állították volna ki a késői korok emberének méltói bámulatára, olyan bizarr alakú tufaképződményekeí: találunk. A tufa­labirintusból egy ritkán élvezhető élménnyel gazdagodva, Hámor község utolsó háza! közelében lépünk ki. Az Anna-baríangnál nem kevésbbé érdekes a Palota- és Lilla­szálló között, a Kálvária-kápolna aíatt, közvetlenül a műútra nyíló Szt. István barlang, melybe egy 52 méter hosszú altáron át juthatunk. Bár e barlang arányaira nézve meg sem köze'íti a Baradlát, — 97 — .1

Next

/
Oldalképek
Tartalom