Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
A Felvidék érdekesebb barlangjai és szurdokvölgyei
aránytalanul kicsiny állomás nevét: Jászó. Tehát Jászon, a XII. században alapított hires premontrei apátság földjén vagyunk. A kéttornyú templom a történelemben sokszor szereplő konventi székesegyház s a hatalmas épülettömb a rendtagok monostora. A Cserhát vonalában, közvet'enüí a község mellett, egy meredeken leszakadó hegyfal juramész tömege izzik a nap fényében, a 354 méter magas Szikla-hegy, melynek ormáról elbűvölően szép kilátás nyílik nemcsak a Bod'va mindkét partját megülő Jászóra, hanerrt a dél felé kinyíló Bod'vavölgyre, Debrőd're, Rudnokra, Jászómindszentre s a nyugatról-keletre hatalmas ívben húzódó Kassa-Szomolnoki hegyek' távolbavesző csipkéire. Itt ismerjük föl az abauji határon őrtálló Fecskést, melynek egyik' völgyében a kedves Stósz fürdő rejtőzködik. A vasban gazdagi Kloptannát, az 1248 méiernyire fe'nyúló Kojsoi-Holét s ennek szakadékos völgyében az arany-ezüst bányáiról híres Aranyidkát. Nyugaton szemünkbe nyomakodik a 950 méteres Szarvas, alatta a kőcsoo'as Ä;i- és Száde'ői-vöígy. A jászói Szikla-hegy oldalában, jó magasan a völgy talpa fölött, tátong a Takács Menyhért volt jászóvári prépostról nevezett barlang, melyet 1846-ban Richter prépost tett járhatóvá. A barlangot a környék lakosai .századok óta ismerik. A tatárjáráskor Bocskay, Bethlen, Thöícöly-Rákóczi szabadságharca idején menedékül szolgált. Előrészét 1878-ban Nyáry Jenő és Thallóczy Lajos ásták meg, mikoris annak felülről számított rétegeiben késő és kora-vas tárgyakat, bronz és kőeszközöket egyszerű és ornamentikás cserépedény-töredékeket» tűzhelynyomokat, hosszában felhasogatott állatcsontokat találtak bizonyítékául annak, hogy a barlangot mindén művelődési korszak népe ismerte és használta. 1916-ban a barlang é'őrészének fegalsó rétegét Kormos Tivadar kutatta át s abban jégkori emlősök kövesedéit csontjainak társaságában megtalálta a paleolit-ember aurigínacien-tipusú eszközeit, a calcedonból pattintott prizmatikus pengéket, melyekhez hasonlatost mindössze két helyen találtak eddig a Fefvidéken: Ipolyságon és a Bükk I s t á 11 ó s|k' ő i barlangjában. A barlang meglehetősen tág, kürtös boltozatú előtere után, körülbelül 40 méternyire a nyílástól, annyira ölsszeszűkül, hogy csak egy keskeny hasadékon át lehet tovább jutni. A barlang színtje ilt meredéken esik alá. A szűk és kanyargós sikátor később kitágul, 10—15 méter magas, kupolaszerűén záródó boltozatba megy át, melynek mennyezetéről több mázsa súlyú, szalonna oldalakra emlékezte)! ő 1 sziklák függnek. A csarnok fenekén mély zsombolyok tátonganak. Az egyik eldugult, de a másik 20—22 méter mély kútat alkot. Ennek fenekét vastag dénevérguanó borítja, míg juramész falait fekete barlangi zuzmó födi. A levegő nyírkos, hideg s a lehelet vastag párában ül a bányász lámpa világa körül. E járat alatt 12 méternyire ujabb folyosó nyílik. Ezi a Kistér emnek nevezett üreg már kifejezetten cseppkőbarlang. A mi9nnye! J zetről pompás, hófehér, a lámpa fényében sziporkázó csillagokat szóró stalaktitek. függnek. Egyik helyt a képződött cseppkő dús redőzetű függönnyé alakult, melynek részletei olyan finomak, mint a legszebb brüsszeli csipke s redőzete olyan természetes, mintha elsőrendű kár— 91 — .1
