Bányai Pál: Felsőgaram

megközelíthetőnek látszott. Egyik-másik legény szemében kigyúlt a vágy, azt mondta: „De jó volna

1" De még nem igen mertek szerencsét próbálni. Aztán megcsúfolták az asszonyok Bojkonét és most egyszerre csak szabad vadat láttiak benne. Két legény elindult egy éjszakán, hogy szereimet kérjen Bojkonétól. Szabad a falu éjszakája, akár a pányvanélkiili csikó a legelőn. Szabad és vad. Szabadok és vadak voltak ,a legények is, pajtások jóban-rosszban, tüzesvérű betyárok. Testvérük volt az éjszaka. Hátul, a házak mögött, a kerteken át, óvatosan lopakodtak a Bojko-ház felé. Halkan beszélgettek egy mással. Szerelmi tapasztalatokat cseréltek. „ ... Hát amikor már bent voltam nála, azt mondta, hogy igen, de hogy adjak neki előbb kendőre valót, merthogy semmit sem adnak ingyen a mai drága világban. Hát hallottál már ilyet?!" Dühösen kiköpött a legény. „Én is cifrán megjártam a múltkoriban. Először voltam a leánynál, aztán nagy nehezen magához engedett. De amikor munkába akarom venni, csak azt kérdi, hogy van-e kalucsnyi, mert hogy anélkül nem enged magához, mert csak hozzányúl valaki, mindjárt hasa van. Azt mondtam: Kell a nyavalyának az ilyen úri vacak! de ne adj Isten, hogy széjjelvette volna a lábát, akárhogy is erőltettem. Dühös voltam nagyon, hát száj on vágtam egypárszor. A fene vittp volna el ezeket a városi szokásokat!" „Nem érdemes már leányokhoz járni. Jobb, ha asszonnyal kezd ki az ember..." 5* 67