Bányai Pál: Felsőgaram

magát a nappal. Pislogott, mint holmi nagy, bozontos, álmos kandúr. Aztán már kiment az uccára, beszélgetett munkanélküli társaival, azok is ugyanolyan kábák voltak, akár jómaga. Nemsokára az erdőhöz is eltalált. Zsongott a tavasz köröskörül. Énekelt iá föld, fa, moha, szél. A földből apró buborékok szálltak a felszinre. A csecsszopó szájából is ilyen buborékok jönnek, ha jóllakott éppen és semmi sem kínozza kis hasát. Űj fények gyulladtak ki Jano szemében, néha-néha fütyürészni is tudott már. Tavasz! Harmadik munkanélküli tavasz. Megindultak a vizek és megindultak a földek, megindult a tavaszi munka: szántottak, vetettek, boronáltak a parasztok. A földtelenek pedig útra készültek, rukkzsákot foltoztak, jó erős botokat vágtak az erdőkben, már emelődött a lábuk, hogy rójják az utakat, amelyek a munkához visznek. Nap-nap után összejöttek a munkanélküliek, hogy arról beszéljenek, hogy mi vár reájuk, ha majd megint elindulnak munkát keresni. „Nehéz lesz a közelben munkát találni. A podbrezová! vasgyárban megint felmondottrk hatszáz munkásnak." „Azt irta a komám, hogy Franciaországban is ezrével bocsájtják el az emberieket a gyárakból. Ügy számit, hogy nemsokára őreá is rákerül a sor." „Megette a fene! Országról-országra jár a munkanélküliség, mint az a spanyol nyavalya 1918-ban..." „Pedig azt mondták a breznói munkaközvetítőben, hogy kell munkás Franciaországnak." 43