Bányai Pál: Felsőgaram

„Az enyém azelőtt hozzám sem nyúlt, most meg majd mindennap megver." „A keserűség teszi rosszá az embereket." „Gyerekem lesz megint..." „Egyébre sem vagyunk már jók, csak arra, hogy ránkfekü d jenek." „Hisz ha nem félnék úgy, elhajtatnám. De a Zvonárné is az ilyesmibe halt bele. Azt beszélték a csendőrök, hogy egy bicikli pumpa vasával szúrták át a méhét." „Mindenkinek megvan a maga haja! Minekünk már sóra sincsen pénzünk, sótlanul esszük a krumplit, hisz egyébre már amúgy sem telik." „Ügy csinálja szomszédasszony, ahogy én teszem, előbb szalmát főzök ki a vízben, csak azután teszem fel a krumplit, attól sós lesz az ize.. .,Hej, csak az az átkozott pénz ne volna!" „Már a városban sincs pénze a népeknek. A minap kivittem két tyúkot a városba. Pedig hogy sírt az egyik után a legkisebbik fiam. Hófehér volt a tyúkocska, ,,Krétá"-nak szólította. Ismerte már a tyúkocska, mint egy kiskutya szaladgált utána. Sírt a gyerek nagyon, kapaszkodott ,a tyúkba, hát megvertem, pedig majd meghasadt a szivem. De mit tehettem volna, kellett a pénz. Senkinek asm kellett a baromfi a városban, még a drága helypénzt is hiába fizettem." „A konzumban már nem adnak semmit sem hitelre. A gyalázatosak, pedig mennyi pénzt vittünk oda, amikor még dolgozták az emberek'." „Mi lesz a világból?" „Egy öreg asszony a szomszéd faluban azt jósolta, hogy háború lesz jövőre. Nagyon öreg asszony, 82