Bányai Pál: Felsőgaram

„Mit lógatjátok a f éjeteket, mint a beteg jércék az óllécen? Lesfz, ahogy lesz!" Este, amikor már csend volt a házban, a közös ágyban, [közelebb bújt Katka Janohoz. „Te Ja.no, elmegyek holnap a kezelő úrhoz, jó emberem volt mindég, megkérem, hogy adjon néked valamilyen munkát." Gondolkozott egy ideig Jano. „Nem mégy el!" — mondta aztán keményen. „De miért nem, hát nem akarsz dolgozni?" „Dehogy nem akarok. De tudod Katka, ha munkát kapnék, azt mondanák ia többiek: nézzétek csak!, azért volt olyan biza,kodó, mert már előre összepaktált a kezelővel! Kisülne a szemem, ha így gondolkoznának rólam." Sehogysem értette Katka, miért volna szégyen dolgozni, ha mások nem dolgozhatnak. „Mi közöd hozzájuk? Azt hiszed, ha ők dolgozhatnának, előbb engedélyt kérnének tőled?" „Mégsem mehetek dolgozni. És ne kínozz, a mindenedet, hagyj aludni!" „Nem gondolsz te Jano a családodra." Akkor éjjel megverte Jano Katkát. Másnap jobban megtelt a templom, mint más vasárnapokon. Az egész falu a pap száját leste, várta hogy arról beszéljen, ami mindannyiuknak a. legjobban fájt: a munkanélküliségről. Isten szolgája a pap, mutasson kiutat az úttalanságból, csepegtessen reményt a. reménytelen szivekbe, gyújtsa meg szavával szivükben a bizakodást. De csak a falu erkölcstelenségét ostorozta ia piap, merthogy sok a törvénytelenül fogant gyerek. 29