Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Vallomás - A kis játék

A KIS JÁTÉK A kisjáték már csak szívemben él. Szívemben él a kis vonat, a mackók, a gipszmalac, a százszor megragasztott, a zengő doboz, mely már nem zenél. Még olykor-olykor sápadt éjeken megszólítlak, becézve és titokban, mint tárgyakat, mikhez beszélni szoktam, mert velük forrt egybe az életem. Még szólítlak, de te már nem felelsz. Ábrák fölé hajolsz, és fürge tollad képletet ír le, melyet majd megoldhat; munkádra készülsz, számolsz, jegyzetelsz. Nem játszol többé, dolgozol, sietsz, újságot járatsz, van már névjegyed, lakbért osztasz be, havi részletet, pipára gyújtasz, ebadót fizetsz. Férfi lettél, és én vén, magányos szilfa a réten, melynek nincs fészke már, s csak az utolsó égzengésre vár, melynek villáma biztos és halálos. Szólítlak még, s az unokák felelnek. Jól van ez így: az élet zengve árad, új mesét ringat, új hajas babákat s egy örökletes, végtelen szerelmet. 62