Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Vallomás - Nő a nyitott ajtóban

NŐ A NYITOTT AJTÓBAN Rosetti vásznán láttam már talán e tompa fényt, mely bronz hajából árad, a násfa árnyát gyöngyszínü nyakán s gyöngéd ívét két keble vonalának. Szemén a csodák fáklyatüze ég, álmok borítják langyos derekát: ilyen lehetett ezeregy mesék szelíd asszonya, szép Seherezád. Válla fellett, mint nesztelen futár, a hold suhan gyémántsínen felém. (Árnyéka száll, mint ködbe zárt sugár, és megpihen az ajtó keretén.) Ö áll némán, csupán a fény remeg, mely alakjára halk ábrákat ír, s halvány kezén, ódon arany felett csillog gyűrűjén hűs akvamarin. Ajka körül, mely nedves és puha, mint lágy mosoly, egy csók emléke ring — Rosetti vásznán láttam valaha, s most megjelent, hogy eltűnjék megint. 43