Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Fekete angyal - Fekete angyal

FEKETE ANGYAL Fekete angyal suhant át szőke házsoron. Acélból volt a szárnya, s rendjele: ezüst csillag, fekete bársonyon. Amerre szállt, peregtek a dobok — ó, Lidice, Rosztov és Oradour! —, s elhalt a dal, szitok, ima, meddők lettek az asszonyok, és szótlanok a szeretők, és üszkösek a háztetők — ó, Hirosima! Fekete angyal — rohamsisakja horpadt, szemgödre vak lyuk, csontja már reves, de éjente még hörögve kacag, a térkép fölé görnyed, úgy keres új, aranyban fürdő, szőke utcasort, kis szalmakunyhót, vályogfalvakat, s amerre száll, égnek az asztagok, véres habbal folynak a patakok, sebzett szirmokkal hullnak a virágok s dermedt csőrrel a béna madarak, és véreznek a holt üvegszilánkok barokk templomok ablaka alatt. S vad éjszakákon miatta remeg * a riadt ebek meggyötört ina, miatta áznak könnyben a szemek — ó, Hirosima! 22