Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Genezis - Tikos pör iratt- azon occasioból,midőn az Fő deák az nemes Város elejebe idéztetett

Rácz Olivér a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom, Fábry Zoltán megjelölésével, a harmadvirágzás, első nemzedékéhez tartozik. Sokrétű munkásságának a líra „csupán" az egyik vonulata, eddig megjelent két verseskötete mégis jelentős költőink sorába emeli. Lírájának egyik legerőteljesebb ága a szülőföldhöz való szenvedélyes, „szerelmes" kötődést mutatja, az ezer szállal ölelő és éltető gyökerek bevallásának és kiéneklésének gyönyörű kényszerét és muszáját — a történelmi folytonosság és a társadalmi jelenvalóság jegyében. Verseinek egy másik gazdag hajtása pedig — a bensőséges vallomások mellett — a „fekete angyal" elpusztítására szólító, történelmileg-politikailag felelős egyén arcképét rajzolja meg: a századunk megtörtént, embertelen tettei ellen tiltakozó emberét, azét a költőét, „aki az élet jogáért harcol, csakúgy, mint az orvos vagy a biológus", hogy Ne lásson többé bajt a Duna-táj, ne lásson többé vészt a Tisza-part, ne rontson többé pusztító aszály más vétke verte, sorsűzött magyart, s ennek érdekében tovább kell álmodnunk a nagy elődök álmát: Arról, hogy hitünk teremjen csodát, s a sorsok sorsa védve védje meg a szabad népek új, szabad jogát: a munkát és a hét művészetet. 691 — 662 — 83 13 16, — Kcs