Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Fekete angyal - Állunk a sorban

Állunk a sorban. Lehet, hogy nem jött áru. Meleg nadrág — te isten! —, gyapjúing! Munkába ujjas, téli kesztyű kéne! Gyereknek sapka, asszonynak kabát. Lehet, hogy nem jött áru? Mindegy. Reggel, majd nyolckor, nyit a bolt. Kávépárás szájjal piros kisasszonyok. Redőny csikordul — főnök ujja int: jöhet az első tíz. Addig: állunk a sorban. A rendőr figyel, hát vigyázni kell. Ha félrelöknek, rúgj, üvölts, harapj! Meleg nadrág kell, érted már, bitang?! Vigyázz, a rendőr! Jaj, ha észrevesz! Vigyázzban állj, ne lökdöss, ne tolongj. De jaj, ha gyenge vagy, ha botiasz, meginogsz: kilök a sor magából, kilök könyörtelen, mint őket az élet. De ez még messze van. Addig még három óra, mert most ütött ötöt. Addig még élni kell. Addig még tűrni kell: hideget, üres hasat, ácsorgás alázatát, utolsó cigaretta keserű füstjét, egymás irigy utálatát, kínt és csömört. Addig még hinni kell. Facér tanár, kirugdalt munkás: addig még állni kell. Mindegy. Ne pofázz! Várj, remélj, s ha félrelöknek, rúgj, üvölts, harapj ! Addig? Állunk a sorban, állunk a sorban, állunk a sorban. Állunk. A sorban. 12