Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Genezis - Tikos pör iratt- azon occasioból,midőn az Fő deák az nemes Város elejebe idéztetett

arany ömlött alá a régi váron, és döcögött a négy vasalt kerék, s mikor a város erdejéhez ért, Rozáliák és vén Kálváriák ölelték ölre lágyan, kedvesen eltévedt Concoreggiót, bús, szegény vitézt.) Pszjakrev! — sercintett rá a íodeák —, ki hitte volna, hogy éppen itt s ezért? Krakkó alatt még együtt öldököltünk, s az ablakokból piros csizmás babák, szép, szőke lengyel herceglányok virágot s csókot szórtak le reánk. 2. számú védekezés Akkor még én sem tudtam: az ostromot ittasan átaludtam, s mire a harcnak este vége volt, borostás képemen kaján vigyorral végigszántott a véres, céda hold. A hold — no meg a bakó vén legénye. Pallos vagy börtön — most már egyre megy; elfogy az élet csillanó reménye, kuvasz csahol a törvényház megett. De nézd: az esti köd — megült a fákon, hóhér kertjében nyit már az őszirózsa, hordót görgetnek mind a jakabosok, valahol távol felsír egy őszi nóta — bús, régi dallam: búval bút temetnek. A Három Rózsa vén cigánya hajlong, s a homokórán századok peregnek. (Egressy Gábor Bánk bánt most tanulja, az Arany Csillag szálája is világos; Batsányi tán ott issza vér-borát, 120