Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Genezis - A vándor megpihen

És elmaradt a Douce France s Párizs: Velence várta, cara Stella Maris, a Cä d'Oro s a Doge-palota, a Szent Márk-templom négy vén bronzlova, a tér, hol hercegek haltak és hulltak, s ahol az ólomkamrás, sápadt múltat s a lidérces, véres száz kalandot nem élték túl, csak a galambok. Csak a galambok. S a vén halász, a tenger éber őre, tenger jegyese, tenger vámszedője. Es cikáztak a karcsú, szép halak; tenger mélyéből áldott, ősi dézsma, s a vén halász dúdolt a part alatt, a vén halász, a tengerek adósa. Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci rózsa, lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna. És elmaradtak mind a tengerek, szél orgonált a nagy hegyek felett, s valahol lent, egy őszi völgy ölén, egy szelíd, lankás, lágy dombhát alatt, ahol mosolygott már a kék kökény, ott álmodott a lassú Rák-patak, a téglagyári tó s az Ördög-árka, az ősi város, amely hazavárta. Ott volt a Dóm s a vén Orbán-torony; a Szent Márk tér harangja híresebb, a Notre-Dame pompásabb és nagyobb, Firenze dómja jóval díszesebb, az Alhambrán szebbek az ablakok — de itt emlék ül minden házsoron. Itt ismerős a szél s a levegő, az emberek, az arcok és szívek, a padlásablakok s a háztető, 117