Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980
Genezis - A vándor megpihen
A VÁNDOR MEGPIHEN Nagy földeket bejárt. Az útját kristálygömbök s varázsvesszők mutatták. A fényt kereste és a Csodák Kútját; a földabroszon hált, az éggel takarózott, és minden tengert végig behajózott, csodákra tárva nagy gyerek-szemét. Elábrándozott a sejkek sivatagján, elmerengett a Fudzsijáma alján, az Aranyparton, Jáván vagy Perun; rákötözte magát a Nagy Kerékre, kereső lett, az úton mendegélt, ős fák alatt vagy rőt sivatagon, s a szíve zakatolt, mint vén imamalom: Om mani padme hum. Az inkák földjét látta és Limát és Bagdadban egy bukott kalifát, és hétszer hét megszentelt napon át megmártózott a Gangesz szent vizében. A Dél Keresztjét leste az esti égen, és pálmafáról szedett datolyát. Egy aranyporos, lomha délelőtt látott unott tevét a Szfinx előtt; látott rádzsákat és királyokat, halott királynék ékes köntösét, látott izzó, bíbor virágokat és liliomok fehér szirmait és riksakulik szikár izmait I T5
