Bányai Pál: Fakó földek

Amikor már harmadszor járta be a falut ós egy pillanatra megállt, hogy nagyot húzzon flaskájából, Sesztákkal találkozott, „Jó estét öregapám." Sebó szerette Sesztákot, mert mindig megadta neki a kellő tiszteletet. „Jó estét. Hát hány kosárnyi haszontalanságot adtál el, fiam?" „Ha tízszer annyit adtam volna! el, akkor se lenne egész kosár ..." Nevetett. „És tudja miért?" „Megint valami huncutságon töröd a fejedet." „Mert az én kosaramnak nincs feneke. Akármennyit is adok el belőle, mindig tele van. Mint az a bugyiláris a mesében." Mindketten nevettek. Hamu végigszaglászott Sesztákon és vakkantott egyet „Jó ember ez, ne koptasd a trombitádat." Sebó nem haragudott Sesztákra istentelen volta miatt. Meg is mondta akkor neki- Nemcsak a templomban van az Isten és a pap szájában. Meg lehet azt mindenütt találni. Ő maga minden vasárnap eljárt a templomba. De csak a szépséges orgonaszó kedvéért. Ilyenkor látta meg azokat az alakokat, akiket azután kifaragott fából. A kocsmából zene és rikoltozás hallatszott. „Még mindig mulatnak?" — kérdezte Seszták. „Mulatnak, már akik mulatnak. Bednárik Miskó jár ja a kedvét." 96