Bányai Pál: Fakó földek

8 A tavaszi munka nagy áradása lassanként feledéssel borította a háborúskodást. A csalá­dokban megint helyreállt a békesség, csak né­ha került szóba az árverés, a pap, a vallás. Seszták úgy járt a foglalkozása után, mintha mi sem történt volna. Csak néha vette észre, hogy valaki kikerüli, vagy haragos pillantást vet reá. Nem igen törődött evvel. A foglalkozása már nem elégítette úgy ki, mint kezdetben. Néha visszavágyott a gépek után. De ez csak pillanatokig tartott, úgy ahogy egy rég nem látott kedves arc után szo­kás vágyakozni. Annál többet foglalkozott a földdel és a paraszti munkával. Valamikor ré­ges-régen paraszti sorsban élt családja Nagy­apja gyakran mesélt neki azokról az időkről, amikor még nem éltek az emberek gépek szol­gáiként. De egy nap kinőtt a gyár a földből és megette a paraszti életeket. Gyerekkorában egyszer órás, máskor paraszt szeretett volna 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom