Bányai Pál: Fakó földek

1 Már hideg: szelek fújdogáltak, fagyoskodva borzolták fel tollúkat a verebek, amikor egy nap hazajött Seszták Juraj. Megváltozott. Mintha fáradtabb lett volna. Jozskó kis szájharmonikát kapott ajándékba. Izgett-mozgott apja karján, már szeretett volna kirohanni pajtásai közé, hogy elhenceghessen előittük kincsével. Hirtelen észrevette, hogy apjának a szájában elől egy fog hiányzik. „Miért lyukas az apa arca?" „Hát a tiéd nem lyukas? Hisz néked is van szád." „Igen, de az apáé lyukas-lyukas." Seszták nevetett. A felesége, Márisa is nevetett. „Ilyen betyár kölyök, mi mindent ki nem gondol avval a ravasz kis fejével!" Aztán kiszaladt Jozskó. Seszták utánanézett. „Megnőltt" — mondta. Márisa boldogan mosolygott. 7