Bányai Pál: Fakó földek

lopták. Máskor meg, amikor pénzét számlálta, hamis ötkoronást talált közötte. Vagy egy ré­szeg avval vádolta meg mindenki előtt, hogy becsapta őt, mert collstokkot vett tőle és tö­rött volt a collstokk és azonnal adja vissza a pénzét. Annyira erősködött, sokan a pártját fogták, hogy új collstokkot kellett, hogy ad­jon neki, pedig akkor látta azt az ember elő­ször az életében. Apró felhők voltak ezek csak. Emberekkel ismerkedett meg és belelátott emberek életébe. Néha arra gondolt, hogy nemcsak azért jött ő ide, hogy új életet kezd­jen, talán azért is, hogy segítségére legyen a szegényeknek abban, hogy Ők is új életet kezd­jenek. Eszébe jutottak azok a beszédek, ame­lyeket valamikor a gyűléseken hallott. Vala­mikor megdobogtatták szivét, haraggal és lá­zadással töltötték el. Elismételte őket magá­ban, de valahogy nem csendítettek ki belőle semmit sem. Vele történt valami és másokkal is történt valami ós megváltozott az egész vi­lág és a régi szavak megöregedtek, foguk ki­hullott. Uj, fiatal, erős szavakra lett volna szükség. De szívében elégedettség és béke ho­nolt. Oly sokáig vergődött úttalanul, az élet sodorta magával, akár a vad vizek a gazdátlan tutajt, hogy most, mikor azt hitte, hogy végre biztos partot ért, örült a partnak ós egyedül a maga élete volt fontos. Valamelyik nap elnézte, hogyan dolgozott Márisa a kertben. Hirtelen odalépett hozzá és kivette a kapát a kezéből és ő kezdett most dolgozni. Attól kezdve minden nap dolgozott 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom